EGYEZMÉNY

A Luxemburgi Nagyhercegség és a Brazil Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a tőkeadók kettős adóztatásának elkerülése érdekében.

A Luxemburgi Nagyhercegség és a Brazil Szövetségi Köztársaság, azzal a szándékkal, hogy egyezményt kössenek a jövedelem- és tőkeadók kettős adóztatásának elkerüléséről,

megállapodtak a következő rendelkezésekben:

1. cikk

Lefedett személyek

1. Ezt az Egyezményt azokra a személyekre kell alkalmazni, akik az egyik Szerződő Államban vagy a két Állam mindegyikében belföldi illetőségűek.

2. Az Egyezmény nem vonatkozik a hol. jövedelmére vagy tőkéjéreluxemburgi illetőségűek, amelyek különleges adókedvezményeket élveznek a hatályos luxemburgi törvények vagy a Hatályos luxemburgi jog vagy bármely más hasonló jogszabály, amely Luxemburgban hatályba léphet az Egyezmény aláírása után, sem a Brazíliában belföldi illetőségű személyek által az ilyen társaságokból származó bevételekre, sem az ilyen rezidensek ilyen társaságokban való részesedésére.

2. cikk

Fedezett adók

1. A jelenlegi adók, amelyekre az Egyezményt alkalmazni kell, a következők:

a) a Luxemburgi Nagyhercegség tekintetében:

– személyi jövedelemadó;

– a közösségek jövedelmét terhelő adó;

– díjak különadója;

– vagyonadó;

– kommunális kereskedelmi adó a hasznosítási nyereség és tőke után;

– az összbér adója;

– ingatlanadó;

(a továbbiakban: “luxemburgi adó”);

b) a Brazil Szövetségi Köztársaság esetében:

– szövetségi adó a jövedelemre és a nyereségre, kivéve az l ́ adót

– Többletátutalások és kisebb jelentőségű tevékenységek;

(a továbbiakban: “brazil adó”).

2. Az Egyezményt alkalmazni kell azokra az azonos vagy hasonló jellegű jövőbeli adókra is, amelyeket hozzáadnak a jelenlegi adókhoz, vagy amelyek azok, vagy amelyek helyettesítenék azokat.

3. cikk

Általános meghatározások

1. Ezen egyezmény alkalmazásában, hacsak a szövegkörnyezet másként nem követeli meg:

a) a „Brazília” kifejezés a Brazil Szövetségi Köztársaságot jelenti;

b) a „Luxemburg” kifejezés a Luxemburgi Nagyhercegséget jelenti;

c) az „egy szerződő állam” és „egy másik szerződő állam” a szövegösszefüggéstől függően Luxemburgot vagy Brazíliát jelenti;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyeket, a társaságokat és a személyek bármely más csoportját;

e) a „társaság” kifejezés minden olyan jogi személyt vagy jogi személyt jelent, amely adózási szempontból társaságnak minősül; és

(f) az „egy Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

g) az „állampolgárok” kifejezés:

I ) minden természetes személy , aki valamely Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik ;

II. minden jogi személy, társasági társaság és egyesület, amely az egyik Szerződő Államban hatályos törvényei szerint alakult;

III) minden jogi személy, személyegyesítő társaság és egyesület, amely az egyik Szerződő Államban hatályos jogszabályai szerint alakult.

h) a “nemzetközi forgalom” bármely olyan hajóval vagy légi járművel történő szállítást jelent, amelyet olyan vállalkozás üzemeltet, amelynek tényleges ügyvezetésének helye egy szerződő államban van, kivéve, ha a hajót vagy légi járművet csak a másik szerződő állam pontjai között üzemeltetik; ́az „illetékes hatóság” kifejezés jelentése:

I) Brazíliában:

a pénzügyminiszter, a szövetségi adóhivatal minisztere vagy saját képviselőik;

II) Luxemburgban:

A pénzügyminiszter vagy erre felhatalmazott képviselője.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam általi alkalmazásában minden másként meg nem határozott kifejezés ugyanazt a jelentést használja, mint amelyet annak az államnak a törvénye adott, amely az Egyezmény tárgyát képező adókra irányadó. ennek az államnak az Egyezmény tárgyát képező adókra vonatkozó jogszabályai szerint, kivéve, ha az “adó” kifejezést az Egyezmény határozza meg.

4. cikk

Lakóhely adózási szempontból

1. A jelen Egyezmény alkalmazásában az „egy Szerződő Államban belföldi illetőségű” kifejezés minden olyan személyt jelent, aki ezen állam törvényei szerint lakóhelye, tartózkodási helye, ügyvezetési helye vagy bármely más feltétel alapján adóztatható ebben az államban. hasonló jellegű.

2. Ha az (1) bekezdés rendelkezése értelmében egy magánszemélyt mindegyik Szerződő Államban belföldi illetőségűnek kell tekinteni, az ügyet a következő szabályok szerint kell megoldani:

(a) Ezt a személyt abban a Szerződő Államban belföldi illetőségűnek kell tekinteni, ahol lakóhelye van. Ha mindegyik Szerződő Államban állandó lakóhellyel rendelkezik, abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyhez személyes és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak (létfontosságú érdekek központja);

(b) Ha nem határozható meg az a Szerződő Állam, amelyben az ilyen személy létérdekeinek központja van, vagy ez a Szerződő Állam nem bányászott, vagy nincs állandó lakóhelye egyik Szerződő Államban sem, abban a Szerződő Államban belföldi illetőségűnek tekintendő, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

(c) Ha az ilyen személy rendszeresen tartózkodik mindegyik Szerződő Államban, vagy egyikben sem tartózkodik rendesen, akkor abban a Szerződő Államban belföldi illetőségűnek kell tekinteni, amelynek az állampolgársága van;

(d) Ha az ilyen személy mindegyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik, vagy ha nem rendelkezik egyik Szerződő Állam állampolgárságával sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel döntenek a kérdésben.

3. Ha az (1) bekezdés rendelkezése értelmében a magánszemélytől eltérő személy az egyes Szerződő Államokban belföldi illetőségűnek minősül, akkor abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyben tényleges ügyvezetésének helye található.

5. cikk

Állandó telephely

1. A jelen Egyezmény alkalmazásában az „állandó telephely” kifejezés a

állandó telephely, ahol a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben folytatja.

2. Az „állandó telephely” kifejezés különösen a következőket tartalmazza:

a) az ügyvezetés helye;

b) fióktelep;

c) iroda;

d) gyár;

e) műhely;

f) bánya, kőbánya vagy más természeti erőforrások kitermelésének helye;

g) hat hónapnál tovább tartó építési vagy összeszerelési helyszín.

3. Nem tekinthető állandó telephelynek, ha:

(a) az ́létesítményeket kizárólag a ́nemzetiséghez tartozó áruk vagy áruk tárolására, ́kiállítására vagy kiszállítására használják fel. a ́ vállalkozáshoz tartozó betegségek;

(b) a vállalkozáshoz tartozó árut raktárban tárolják kizárólag tárolás, d ́kiállítás vagy szállítás céljából;

(c) a vállalkozáshoz tartozó árukat kizárólag más vállalkozás általi feldolgozás céljából raktározzák;

(d) egy helyhez kötött üzlethelyiséget kizárólag arra a célra használnak, hogy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek a vállalkozás számára;

(e) a vállalkozás számára rögzített üzleti létesítményt kizárólag reklámozás, információnyújtás, tudományos kutatás vagy hasonló, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység céljára használnak.

4. Azt a személyt, aki az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása nevében jár el, kivéve az (5) bekezdésben említett független státusszal rendelkező ügynököt, az elsőként említett államban állandó telephelynek kell tekinteni, ha abban az államban rendelkezik. Az általa szokásosan gyakorolt állami hatáskörök, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha az illető tevékenysége a vállalkozás számára áruk beszerzésére korlátozódik. Mindazonáltal az egyik Szerződő Állam biztosítóintézetét úgy kell tekinteni, hogy a a másik Szerződő Államban attól a pillanattól kezdve, hogy az alábbi (5) bekezdésben említett személyek körébe nem tartozó képviselő közvetítésével ez utóbbi állam területén biztosítási díjat kap, vagy ezen a területen fennálló kockázatokat biztosít.

5. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása nem tekinthető telephellyel a másik Szerződő Államban pusztán azért, mert ott üzleti tevékenységet folytat bróker, főjegyző vagy bármely más, független státusszal rendelkező közvetítő vállalkozása révén, feltéve, hogy személyek rendes üzleti tevékenységük során járnak el.
6. Az a tény, hogy egy társaság, amely az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, olyan társaságot irányít, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy amely ebben az Államban (akár telephely közvetítésével, akár nem) folytat üzleti tevékenységet, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy bármely ilyen társaságot a másik állandó telephelyévé tegye.
7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását úgy kell tekinteni, mint amelyik telephellyel rendelkezik a másik Szerződő Államban, ha ott a jelen Egyezmény 17. cikkében említett művészek és sportolók szolgáltatásait végzi.

6. cikk

Ingatlanjövedelem

1. Az ingatlanvagyonból származó jövedelem, beleértve a mezőgazdaságból vagy erdőgazdálkodásból származó jövedelmet, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az ingatlan található.

2. (a) Az “ingatlan” fogalmát annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, ahol a szóban forgó ingatlan található.

(b) Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja a mezőgazdasági és erdészeti üzemek tartozékait, elhullottjait vagy állatállományát, azokat a jogokat, amelyekhez a magánjog földtulajdonra vonatkozó rendelkezései, az ingatlan haszonélvezeti joga, valamint a változó vagy fix jogdíjhoz való jog. változó vagy rögzített ́ásványlelőhelyek, -források és egyéb természeti erőforrások kiaknázására vagy koncessziójára ́; a hajók, csónakok és repülőgépek nem minősülnek ingatlannak.

3. Az (1) bekezdés rendelkezései az ingatlanok közvetlen hasznosításából, bérbeadásából, bérbeadásából, valamint az ingatlan hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre vonatkoznak.

4. Az (1) és (3) bekezdésben foglaltakat a vállalkozás ingatlanából származó jövedelemre, valamint a szabadfoglalkozás gyakorlására használt ingatlanból származó jövedelemre is alkalmazni kell.

7. cikk

Vállalkozások nyeresége

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban az ott elhelyezkedő telephelyen keresztül folytat üzleti tevékenységet. Ha a vállalkozás ilyen módon folytat üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége a másik államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az említett állandó telephelynek tulajdonítható.
2. A (3) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ha ́egy szerződő állam vállalkozása a másik Szerződő Államban az ott található telephelyen keresztül folytat üzleti tevékenységet, akkor mindkét Szerződő Államban ennek a telephelynek kell tulajdonítani azt a nyereséget, amelyet akkor szerzett volna, ha különálló és különálló vállalkozást alkotott volna, amely ugyanazt a tevékenységet folytatja. vagy hasonló tevékenységeket azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenül foglalkozik azzal a vállalkozással, amelynek állandó telephelye és amelynek telephelyét képezi.

(3) A telephely nyereségének számításakor le kell vonni a telephely céljaira felmerült költséget, ideértve a felmerült gazdálkodási és általános igazgatási költségeket is.

4. A telephelynek nem tudható be nyereség abból a tényből kifolyólag, hogy annak pusztán azért nem tulajdonítható nyereség a telephelynek, mert a telephely csupán árut vásárolt a vállalkozás számára.
5. Ha a nyereség az Egyezmény más cikkeiben külön kezelt bevételi tételeket is tartalmaz, e cikkek rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. cikk

Tengerészeti és légi navigáció

1. A hajók vagy repülőgépek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges ügyvezetésének helye található.

2. Ha egy tengeri navigációs vállalat tényleges vezetésének helye egy hajó fedélzetén van, Ezt a székhelyet abban a Szerződő Államban kell tekinteni, ahol a hajó csatlakozási kikötője található, vagy csatlakozási kikötő hiányában abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzemeltetője belföldi illetőségű.

3. Az (1) bekezdés rendelkezései a poolban, közös műveletben vagy nemzetközi üzemeltetési ügynökségben való részvételből származó nyereségre is vonatkoznak.

9. cikk

Társult vállalkozások

Ahol:

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve részt vesz a másik Szerződő Állam vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve vesznek részt az irányításban, az ellenőrzésben, ill az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának tőkéje, és hogy az egyik vagy a másik esetben a két vállalkozást kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikban a másikat a megállapodás szerinti feltételek kötik, a két vállalkozást kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikban elfogadott vagy megszabott feltételek kötik, amelyek eltérnek azoktól, amelyeket független vállalkozások kötnének meg, és az a nyereség, amelyet ilyen feltételek nélkül az egyik vállalkozás vállalkozása szerzett volna, de valójában nem ilyen feltételek miatt történtek, beszámíthatók a nyereségbe és ennek megfelelően adóztatják.

10. cikk

Osztalék

1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság fizet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az ilyen osztalék azonban megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, és ennek az államnak a törvényei szerint, de az így kivetett adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 15 százaléka, ha az osztalék kedvezményezettje olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 10 százaléka felett közvetlenül rendelkezik;

b) minden egyéb esetben az osztalék bruttó összegének 25 százaléka. Ez a bekezdés nem érinti a társaság osztalékfizetésre fordított nyereségének adóztatását.

3. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék kedvezményezettje, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, olyan állandó telephellyel rendelkezik, amelyhez az osztalék kifizetésére szolgáló részesedés ténylegesen kapcsolódik az osztalékhoz. Ilyen esetben a ́7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

4. Az „osztalék” kifejezés ebben a cikkben a „részvényekből, részvényekből vagy warrantokból, bányarészvényekből, alapítói részvényekből vagy a követelések kivételével egyéb nyereségrészesedésekből származó jövedelmet jelent, valamint az egyéb részvényekből származó jövedelmet, amely a részvényekből származó jövedelemhez tartozik. annak az államnak az adójogszabályai, amelyben a forgalmazó társaság belföldi illetőségű.
5. Ha egy luxemburgi illetőségű társaság állandó telephellyel rendelkezik Brazíliában, az ilyen telephelyre a brazil törvényeknek megfelelően forrásadót kell fizetni.
   

Ez az adó azonban nem haladhatja meg az állandó telephely nyereségének 15 százalékát, amelyet a nyereségre vonatkozó társasági adó megfizetése után állapítanak meg.

6. Ahol egy Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy bevételt szerez a másik Szerződő Államban ez a másik állam nem vethet ki adót a társaság által olyan személyeknek fizetett osztalékra, akik nem rezidensek ebben a másik államban, és nem vethet ki adót a fel nem osztott nyereség adója tekintetében a társaság fel nem osztott nyereségére. akkor is, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség részben vagy egészben a másik államban keletkezett nyereségből vagy bevételből áll.

7. A (2) bekezdés a) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott korlátozások nem vonatkoznak a kifizetett osztalékra és a megszerzett nyereségre az Egyezmény hatálybalépésének évét követő ötödik naptári év lejártáig.

11. cikk

Érdeklődés

1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ilyen kamat azonban megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyből származik, és ennek az államnak a törvényei szerint, de az így kivetett adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.

 

3. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései ellenére:

a) az egyik Szerződő Államban keletkező kamat, amelyet a másik Szerződő Állam kormányának, annak politikai részlegének vagy egy olyan ügynökségnek (beleértve a pénzügyi intézményeket is) fizetnek, amelyek teljes egészében az adott kormány vagy politikai részleg tulajdonában vannak, mentesek az adók alól. első szerződő állam;

(b) az egyik Szerződő Állam kormánya által kibocsátott közpénzekből és kötvényekből származó kamat csak ebben az Államban adóztatható;

c) az ́adó mértéke nem haladhatja meg a 10 százalékot a kölcsönök kamataira és Bankok által legalább 7 évre nyújtott kölcsönök és hitelek, amelyek berendezési cikkek értékesítéséhez, vagy ipari vagy tudományos berendezések tanulmányozásához, telepítéséhez vagy szállításához, valamint közmunkához kapcsolódnak.

4. A „kamat” kifejezés ebben a részben közpénzekből származó, állami bevételt jelent kölcsönkötelezettségek, függetlenül attól, hogy jelzáloggal vagy nyereségrészesedési záradékkal biztosítottak-e, és a nyereségrészesedési záradékkal kapcsolatos bármilyen jellegű követelések, és bármilyen követelés, valamint minden egyéb, az adóból kölcsönadott összegek bevételéhez hasonló jövedelem azon állam jogszabályai, ahonnan a jövedelem származik.

5. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat címzettje, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, rendelkezik olyan állandó telephellyel a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, amelyhez ténylegesen kapcsolódik. állandó telephely, amelyhez a kamatot megalapozó követelés ténylegesen kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk szakaszainak rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

6. A (2) és (3) bekezdésben meghatározott korlátozások nem vonatkoznak az egyik Szerződő Államban keletkező kamatra, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásának harmadik államban található állandó telephelye részére fizetnek.

7. A kamat az egyik Szerződő Államban keletkezettnek tekintendő, ha a kamat kifizetője maga az állam, annak politikai alegysége, helyi hatósága vagy annak belföldi illetőségű személye. Mindazonáltal, ha a kamatfizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, az egyik Szerződő Államban állandó szerződő állammal rendelkezik, az egyik Szerződő Államban telephellyel rendelkezik, amellyel kapcsolatban a kölcsön, amelyre vonatkozóan a kamatot fizetnek megkötötték és amely az ilyen kamat költségeit viseli, a kamat abban a Szerződő Államban keletkezettnek tekintendő, ahol az állandó telephely található.

 

8. Ha az adós és a hitelező között fennálló, vagy az egyik és a másik harmadik személlyel fenntartott különleges kapcsolatok eredményeként a fizetett kamat összege, figyelembe véve azt a követelést, amelyre fizetik, meghaladja azt a mértéket, amelyről megállapodtak volna. Az adós és a hitelező l ́ ilyen kapcsolatok hiányában a jelen cikk rendelkezései csak az utóbbi összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a befizetések többletrésze továbbra is adóköteles marad az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint, és figyelembe véve az Egyezmény egyéb rendelkezéseit.

12. cikk

Jogdíjak

1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az ilyen jogdíjak azonban megadóztathatók abban a Szerződő Államban, amelyben keletkeznek, és ennek az államnak a törvényei szerint, de az így kivetett adó nem haladhatja meg:

(a) a védjegyek, mozgóképek, valamint televíziós vagy rádiós műsorszórási filmek vagy szalagok ́használatából vagy engedélyezéséből ́ származó jogdíj bruttó összegének 25 százaléka;

b) minden egyéb esetben a jogdíj bruttó összegének 15 százaléka.

 

3. A „jogdíjak” kifejezés ebben a szakaszban a vásárlásért fizetett bármilyen jellegű díjazást jelenti a természet fizetett egy irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotás szerzői jogának használatáért vagy engedélyezéséért, ideértve a mozifilmeket, filmeket vagy szalagokat televíziós vagy műsorszórásban, d ́a szabadalom, d ́a védjegy, d ́a design vagy d ́a modell , d ́a terv, d ́a formula vagy d ́a titkos eljárás, valamint ́használt ́egy ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezés ́használatára vagy odaítélésére, valamint az ipari, kereskedelmi vagy tudományos területen szerzett tapasztalatokkal vagy tanulmányokkal kapcsolatos információkért. terület.

 

4. A jogdíjak akkor tekintendők az egyik Szerződő Államból származónak, ha az adós maga az állam, annak politikai alegysége, helyi hatósága vagy belföldi illetőségű személy. Mindazonáltal, ha a jogdíj fizetője, függetlenül attól, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű-e vagy sem, az egyik Szerződő Államban rendelkezik állandó telephellyel az egyik Szerződő Államban, amely miatt a jogdíj fizetési kötelezettsége keletkezett, és az állandó telephely viseli az ilyen jogdíjak költségeit, a jogdíjat a nádasban keletkezettnek kell tekinteni, mint amely abban a Szerződő Államban keletkezik, amelyben a telephely található.

 

5. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj kedvezményezettje, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban, ahonnan a jogdíj származik, állandó telephellyel rendelkezik, amelyhez a jogdíj alapjául szolgáló jog vagy vagyon ténylegesen kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

6. Ha az adós és a hitelező között fennálló, vagy harmadik személyekkel fenntartott különleges kapcsolatok miatt a kifizetett jogdíj összege – figyelembe véve azt a szolgáltatást is, amelyért fizetik – az lesz, amelyért fizették. kifizetett összeg meghaladja azt, amelyről az adós és a hitelező l ́ ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezései csak ́ ez utóbbi összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a befizetések többletrésze továbbra is adóköteles marad az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint, és figyelembe véve az Egyezmény egyéb rendelkezéseit.

 

7. A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott adókorlátozás nem vonatkozik az olyan szerződő államban belföldi illetőségű személynek fizetett jogdíjra, amely közvetlenül vagy közvetve rendelkezik a jogdíjat fizető társaság szavazati tőkéjének legalább 50 százalékával a lejáratig. a megállapodás hatálybalépésének évét követő ötödik naptári év.

13. cikk

Tőkenyereség

1. Az ingatlan elidegenítéséből származó nyereség a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározottak szerint abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az ingatlan található.

 

2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban lévő állandó telephely vagyonának részét képező ingó vagyon, vagy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a másik Szerződő Államban állandó bázist képező ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség. A másik Szerződő Államban a szakma gyakorlása, beleértve az ilyen állandó telephely egészéből (egyedül vagy a teljes vállalkozással együtt) vagy az ilyen állandó bázisból származó nyereséget, ebben a másik államban adóztatható. Azonban a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek, valamint az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetésére szánt ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges ügyvezetésének helye található.

 

3. Az 1. és 2. bekezdésben említetteken kívüli bármely tulajdon vagy jog elidegenítéséből származó nyereség mindkét Szerződő Államban megadóztatható.

14. cikk

Független személyes szolgáltatások

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szabadfoglalkozásból vagy más, hasonló jellegű önálló tevékenységből származó jövedelem csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha az ilyen díjazás költségét a másik államban belföldi illetőségű társaság viseli. vagy az ott található állandó telephely által. Ebben az esetben az ilyen jövedelem ebben a másik államban adóztatható.

 

2. A „szakmai szolgáltatás” kifejezés magában foglalja különösen az önálló tudományos, műszaki, irodalmi, művészeti, oktatási vagy pedagógiai tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök önálló tevékenységét, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvelők.

15. cikk

Függő szakmák

1. A 16., 18., 19., 20. és 21. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, az a munkabér, fizetés és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkaviszonyt tovább folytatják. a másik Szerződő Államban. Ha a munkaviszonyt ott folytatják, az ezzel járó javadalmazást ebben a másik államban lehet megadóztatni.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által fizetett díjazás csak az elsőként említett Államban adóztatható, ha:

a) a kedvezményezett a másik államban tartózkodik olyan időtartamra vagy időszakokra, amelyek nem haladják meg a

az adott adóévben összesen 183 nap;

 

b) a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem a másik államban rezidens; és

 

(c) a díjazást nem olyan állandó telephely vagy állandó telephely viseli, ahol a munkáltató egy másik államban található.

 

3. A jelen Cikk előző rendelkezései ellenére a nemzetközi forgalomban lévő hajón vagy légi járművön végzett munka díja abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges ügyvezetésének helye található.

16. cikk

Igazgatói díjak

Azt az igazgatói díjat és egyéb hasonló javadalmazást, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a vállalkozás igazgatótanácsának tagjaként kap, abban a Szerződő Államban kell kifizetni, amelyben a vállalkozás található. ́ a Szerződő Állam a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának, felügyelő bizottságának vagy hasonló szervének vagy hasonló szervének tagjaként adóztatható ebben a másik államban.

17. cikk

Művészek és sportolók

A 14. és 15. cikk rendelkezései ellenére a hivatásos előadóművészek, például színházi, filmes, rádiós vagy televíziós művészek és zenészek, valamint sportolók személyes tevékenységükből származó jövedelme megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az ilyen tevékenységek folytatják.

18. cikk

Nyugdíjak

1. A 19. Cikk 2. és 3. bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban keletkezett és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek folyósított nyugdíj és egyéb hasonló díjazás, legfeljebb évi 3000 USD összegig, csak abban az államban adóztatható. A 3000 USD-t meghaladó összeg az elsőként említett Szerződő Államban adóztatható.

 

2. E cikk alkalmazásában a „nyugdíj és más hasonló díjazás” kifejezés azt jelenti

a nyugdíjba vonulás után a múltbeli munkaviszony figyelembevételével vagy az ilyen korábbi foglalkoztatással összefüggésben elszenvedett károk megtérítéseként fizetett rendszeres kifizetések.

19. szakasz

Közhivatalok

1. (a) Az a javadalmazás, a nyugdíj kivételével, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegységei vagy helyi hatóságai fizetnek egy magánszemélynek az ezen államnak, alegységnek vagy helyi hatóságnak nyújtott szolgáltatásokért, csak ebben az államban adóztathatók.

(b) Az ilyen díjazás azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgáltatást ebben az Államban nyújtják, és ha a díjazás kedvezményezettje ebben az Államban belföldi illetőségű személy, aki:

(I) ennek az államnak az állampolgára, vagy

(II) nem kizárólag a szolgáltatások nyújtása céljából vált ebben az államban belföldi illetőségűvé.

(a) Nyugdíjak, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága közvetlenül vagy az általa létrehozott alapokból fizet egy természetes személy adóköteles jövedelmébe az adott államnak vagy ennek az alegységnek vagy kollektívának nyújtott szolgáltatások után. , csak abban az államban adóztatható. Ugyanez vonatkozik az egyik Szerződő Állam szociális jogszabályai szerint folyósított nyugdíjra és egyéb, akár rendszeres, akár nem időszakos juttatásra.

(b) Az ilyen nyugdíjak azonban csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a nyugdíjban részesülő ebben az Államban belföldi illetőségű, és annak állampolgára.

3. A 15., 16. és 18. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegységei vagy helyi hatóságai által végzett ipari vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatban nyújtott szolgáltatások után fizetett díjazásra vagy nyugdíjra.

20. cikk

professzorok

Az a természetes személy, aki a másik Szerződő Államban való tartózkodásának kezdetén az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, és aki a másik Szerződő Állam kormányának, vagy egyetemének vagy más hivatalosan elismert oktatási vagy kutatási intézményének felhívására másik államban, ha az utóbbi államban elsősorban tanítás vagy kutatás céljából tartózkodik, vagy e célok bármelyike céljából, mentesül az adózás alól az utóbbi államban az országba érkezésétől számított két évig. az említett állam az ilyen oktatási vagy kutatási tevékenységekért kapott díjazás miatt.

21. cikk

Diákok és gyakornokok

1. Azok az összegek, amelyeket ́ egy hallgató vagy gyakornok, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű vagy korábban belföldi illetőségű volt, és aki a másik Szerződő Államban kizárólag abból a célból tartózkodik, hogy tanulmányait vagy képzését folytassa, eltartása, tanulmányai vagy képzése fedezésére kapja. a képzési költségek nem adókötelesek abban a másik államban, feltéve, hogy ́a másik államon kívüli forrásból származnak. Ugyanez vonatkozik arra a díjazásra is, amelyet az ilyen hallgató vagy gyakornok az abban a Szerződő Államban végzett munkavégzésért kap, ahol tanulmányait vagy képzését folytatja, feltéve, hogy ez a díjazás feltétlenül szükséges a fenntartásához.

 

2. Egyetemi vagy más felsőoktatási vagy műszaki oktatási intézmény hallgatója az a Szerződő Állam, aki a másik Szerződő Államban keresőtevékenységet kizárólag a tanulmányaihoz kapcsolódó gyakorlati képzés megszerzése céljából folytat, az utóbbiban nem adóztatható. állam az ezzel összefüggésben kifizetett díjazás alapján, feltéve, hogy az ilyen tevékenység időtartama nem haladja meg a két évet.

22. cikk

Kifejezetten nem említett bevétel

Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy azon bevételei, amelyeket az Egyezmény előző cikkei kifejezetten nem említenek , mindkét államban megadóztathatók.

23. cikk

Szerencse

1. (2) bekezdésében meghatározott ingatlanból álló tőke. 6. pontja szerint abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az ilyen ingatlan található.

 

2. A telephely eszközeinek részét képező ingó vagyonból vagy az üzleti tevékenység gyakorlásához használt állandó bázist képező ingó vagyonból származó tőke abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a telephely vagy az állandó telephely található.

 

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók és légi járművek, valamint a hozzájuk tartozó ingó vagyon csak abban a Szerződő Államban adóztathatók, amelyben a vállalkozás tényleges ügyvezetésének helye található.

 

4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tőkéjének minden egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.

24. cikk

A kettős adóztatás megszüntetésének módszerei

1. Brazília tekintetében a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:

(a) Ha ́ Brazíliában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet kap, amely a jelen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban Luxemburgban adóztatható, Brazília az általa az ilyen rezidens jövedelmére kivetett adóból levon egy összeget, amely megegyezik a Luxemburgban fizetett jövedelem ;

b) A levont összeg azonban nem haladhatja meg a jövedelemadó levonás előtt kiszámított, Luxemburgban adóköteles jövedelemnek megfelelő hányadát.

 

2. Luxemburg tekintetében a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:

(a) Ha ́ egy luxemburgi illetőségű személy ettől eltérő jövedelemhez jut vagy tőkével rendelkezik az alábbi b) és c) albekezdésekben említettek, amelyek ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban Brazíliában adóztathatók, Luxemburg mentesíti az ilyen jövedelmet vagy tőkét az adó alól, de a fennmaradó jövedelmet vagy tőkét terhelő adó összegének kiszámításakor jogosult. olyan lakos, ugyanazt a kulcsot alkalmazza, mintha a szóban forgó jövedelem vagy tőke nem mentesült volna;

(b) A c) pontra is figyelemmel, ha egy luxemburgi illetőségű társaság a pénzügyi évének kezdete óta folyamatosan legalább 25 százalékos közvetlen részesedéssel rendelkezik egy brazíliai illetőségű társaság tőkéjében, a ilyen részvétel és Az említett részvétel Luxemburgban mentes az ́adó alól. A mentesség akkor is érvényes, ha több luxemburgi illetőségű társaság halmozott részesedése eléri a brazil illetőségű társaság tőkéjének legalább egynegyedét, és az egyik luxemburgi illetőségű társaság mindegyik másik luxemburgi illetőségű társaságban luxemburgi illetőségű társasággal rendelkezik. több mint 50 százalékos részvétel.

(c) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan jövedelmet kap, amely a 10. cikk (2) bekezdésének, a 11. cikk (2) és (3) bekezdésének c) albekezdésének, valamint a 13. cikk 12. cikkének (2) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban és 3., valamint a 14., 16., 17., 18. és 22. cikkek értelmében Brazíliában adóztathatók, Luxemburgnak le kell vonnia az ilyen rezidensek jövedelmére kivetett jövedelemadóból a Brazíliában fizetett ́adóval megegyező összeget. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított l ́adó Brazíliából származó bevételnek megfelelő hányadát;

(d) Az albekezdésben meghatározott ́imputálás céljából (c) fentebb, a brazil adót mindig kivetettnek kell tekinteni:

1. ́b) pontban említettektől eltérő osztalékok esetében 25 százalék;

2. 20 százalékos kamatlábbal;

3. a 12. cikk (1) bekezdésének b ) pontjában említett jogdíjak tekintetében 25 százalék .

25. cikk

A megkülönböztetésmentesség

1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárait a másik Szerződő Államban nem vetik alá semmilyen adónak vagy nagyobb tehernek, mint amilyennek e másik állam állampolgárai ugyanilyen helyzetben vannak vagy lehetnek.

 

2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban létesített telephelye nem létesíthető kedvezőtlenebb módon ebben a másik államban, mint e másik állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásainak megadóztatása.

Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy megköveteli az egyik Szerződő Államtól, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek biztosítsa azokat a személyes adólevonásokat, kedvezményeket és adócsökkentéseket a családi állapot vagy az eltartottság alapján, amelyet saját belföldi illetőségűeknek biztosít.

 

3. Az egyik Szerződő Állam azon vállalkozásai, amelyek tőkéje részben vagy egészben, közvetlenül vagy a másik Szerződő Államban egy vagy több belföldi illetőségű személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, nem lehet a másik Szerződő Állam, nem tartoznak alá az elsőként említett Szerződő Államban. minden olyan adózásra vagy azzal kapcsolatos követelményre vonatkozik, amely eltér attól, amelyre az elsőként említett államban más hasonló jellegű vállalkozások vonatkoznak vagy vonatkozhatnak. más hasonló vállalkozások az elsőként említett államban.

 

4. Az „adózás” kifejezés ebben a cikkben mindenfajta és leírású adót jelent.

 

26. cikk

Békés eljárás

1. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy úgy ítéli meg, hogy az egyik vagy mindkét Szerződő Állam, vagy a két Állam mindegyikének cselekménye számára olyan adóztatást eredményeznek vagy fognak eredményezni, amely nem felel meg a Egyezménytől függetlenül, a nemzeti jog által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül megteheti államokban, ügyét annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához nyújtsa be, amelyben belföldi illetőségű.

 

2. Az illetékes hatóság, ha a követelés megalapozottnak tűnik számára, és ha maga nincs abban a helyzetben, hogy önmagában nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást hozzon, arra törekszik, hogy az ügyet békés megállapodással rendezze. a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával az Egyezménnyel meg nem felelő adóztatás elkerülése céljából.

 

3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel törekednek minden olyan nehézség vagy kétség megoldására, amelyek az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása során felmerülhetnek. Együtt is tanácskozhatnak a kettős adóztatás elkerülése érdekében az Egyezményben nem szereplő esetekben.

 

4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül kapcsolatba léphetnek egymással az előző bekezdésekben leírt megállapodás elérése érdekében. Ha úgy tűnik, hogy a szóbeli eszmecsere elősegíti az ilyen megállapodást, az ilyen eszmecserékre a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből álló bizottságban kerülhet sor.

27. cikk

Információcsere

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kicserélik az ezen Egyezménynek és a Szerződő Államoknak az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó nemzeti jogszabályainak rendelkezéseihez szükséges információkat, amennyiben az egyezmény szerinti adóztatás összhangban van az Egyezménnyel. Az így kicserélt információkat titkosnak kell tekinteni, és csak az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó adók megállapításáért vagy beszedéséért felelős személyeknek vagy hatóságoknak lehet közölni.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy az egyik Szerződő Államra nézve kötelezettséget rónak:

a) saját vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy közigazgatási gyakorlatától eltérő közigazgatási rendelkezéseket köt;

(b) olyan információkat szolgáltatni, amelyek nem szerezhetők be saját jogszabályai vagy szokásos közigazgatási gyakorlata keretében vagy a másik Szerződő Államban;

c) olyan információk továbbítása, amelyek bármely kereskedelmi, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy szakmai titkot felfednek, vagy olyan információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala ellentétes lenne.

28. cikk

Diplomaták és nemzetközi szervezetek

1. A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik a diplomáciai vagy konzuli tisztviselők diplomáciai vagy konzuli tisztviselőinek sem a nemzetek jogának általános szabályai, sem a nemzetek rendelkezései, sem pedig a különleges megállapodások rendelkezései szerinti fiskális kiváltságokat.

 

2. Az Egyezmény nem vonatkozik a nemzetközi szervezetekre, azok szerveire és funkcionáriusaira, vagy azokra a személyekre, akik az ilyen szervezetekben való tagságuk folytán adókedvezményben részesültek, és akik harmadik államok diplomáciai vagy konzuli képviseletének tagjaiként jelen vannak. az egyik Szerződő Államban jelen lévő szerződésben, és a jövedelem- és vagyonadó szempontjából nem tekintendők egyik Szerződő Államban belföldi illetőségűnek.

29. cikk

Alkalmazási módok

A Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel határozzák meg az Egyezmény alkalmazásának módját, és közlik egymással az Egyezmény alkalmazásának részleteit, valamint közvetlenül kommunikálnak egymással az Egyezmény alkalmazása érdekében.

30. cikk

Hatálybalépés

1. Ezt az egyezményt a lehető leghamarabb meg kell erősíteni, és a megerősítő okiratokat ki kell cserélni Brazíliában.

 

2. A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésével lép hatályba, és rendelkezéseit kell először alkalmazni:

a) a forrásadóként kivetett adók tekintetében a január első napján vagy azt követően kifizetett vagy rendelkezésre bocsátott összegekre, az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári évben, amelyben a Megállapodás hatályba lép;

(b) az Egyezmény részét képező egyéb adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január első napján vagy azt követően kezdődő adózási időszakokra ;

31. cikk

Feljelentés

1. A jelen Egyezmény határozatlan ideig hatályban marad. Mindazonáltal minden állam hat hónapos felmondási idővel, diplomáciai úton írásban felmondhatja azt a naptári év végéig, amely a hatálybalépésétől számított harmadik évtől kezdődik.

 

2. Ebben az esetben az Egyezményt utoljára kell alkalmazni:

a) a forrásadóként kivetett adók tekintetében azon naptári év lejárta előtt kifizetett vagy rendelkezésre bocsátott összegekre, amelyben a felmondásról szóló értesítést benyújtják ;

(b) a jelen Egyezmény részét képező egyéb adók tekintetében az abban a naptári évben kezdődő adózási időszakokra, amelyben a felmondásról szóló értesítést el kell küldeni. Ennek hiteléül a két állam meghatalmazottai aláírták a jelen Egyezményt, és elhelyezték pecsétjükkel. Kelt Luxembourgban, 1978. november 8-án, két eredeti példányban, egy francia és egy portugál nyelven, mindkettő egyaránt hiteles.

portugál nyelv, mindkettő egyformán hiteles.