MEGEGYEZÉS
A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG KÖZÖTT A JÖVEDELEM- ÉS TŐKEADÓKAL KAPCSOLATBAN A KETŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSÉÉRT ÉS AZ ADÓCSALÁS MEGELŐZÉSÉÉRT

 

a Kínai Népköztársaság kormánya és a Luxemburgi Nagyhercegség kormánya;

Azzal az óhajjal, hogy megállapodást kössünk a kettős adóztatás elkerüléséről, valamint a jövedelem- és tőkeadók tekintetében az adóelkerülés megakadályozásáról;

A következőkben állapodtak meg:

1. CIKK

SZEMÉLYES HATÁLY

Ez a Megállapodás azokra a személyekre vonatkozik, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

2. CIKK

FEDEZETT ADÓK

1. A jelen Megállapodás az egyik Szerződő Állam vagy helyi hatóságai nevében kivetett jövedelem- és tőkeadókra vonatkozik, függetlenül azok kivetési módjától.
2. Jövedelem- és vagyonadónak kell tekinteni minden olyan adót, amelyet a teljes jövedelemre, a teljes tőkére, a jövedelem vagy a tőke elemeire kivetettek, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereségre kivetett adókat, valamint a tőkeadókat. felértékelődés.
3. A meglévő adók, amelyekre a megállapodás vonatkozik:

a) a Kínai Népköztársaságban:

i) a személyi jövedelemadó;

ii. a külföldi befektetéssel rendelkező vállalkozások és a külföldi vállalkozások jövedelemadója;

(iii) a helyi jövedelemadó;

(a továbbiakban: „kínai adó”);

b) a Luxemburgi Nagyhercegségben:

i) a magánszemélyek jövedelemadója (l’ impoˆt sur le revenu des personnes physiques);

ii. a társasági adó (l’impoˆt sur le revenu des collectivités);

iii. a társaságok igazgatóinak díjaira kivetett adó (l’ impoˆt spécial sur les tantièmes);

iv. a tőkeadó (l’impoˆt sur la fortune);

(v) a kommunális kereskedelmi adó (l’impoˆt commercial communal); (a továbbiakban: „luxemburgi adó”).

4. A jelen Megállapodás vonatkozik minden azonos vagy lényegében hasonló adóra is, amelyet a jelen Szerződés aláírásának dátuma után vetnek ki a meglévő adókon felül vagy azok helyett. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesítik egymást minden lényeges változásról, amelyet a vonatkozó adójogszabályaikban hajtottak végre.

3. CIKK

ÁLTALÁNOS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. A jelen Megállapodás alkalmazásában, hacsak a szövegkörnyezet másként nem követeli meg:

a) a „Kína” kifejezés a Kínai Népköztársaságot jelenti; amikor a földrajzi értelemben a Kínai Népköztársaság teljes területét jelenti, beleértve a parti tengerét, amelyben az adózással kapcsolatos kínai törvények érvényesülnek alkalmazni kell, és a parti tengerén túli bármely terület, amelyen belül a Népi A Kínai Köztársaság szuverén jogokkal rendelkezik a kutatáshoz és a kiaknázáshoz a tengerfenék és altalaj erőforrásai, valamint a felszín feletti vízkészletek összhangban a nemzetközi joggal;

b) a „Luxemburg” kifejezés a Luxemburgi Nagyhercegséget jelenti; földrajzi értelemben a Luxemburgi Nagyhercegség területét jelenti;

(c) az „egy Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” a szövegkörnyezettől függően Kínát vagy Luxemburgot jelenti;

(d) az „adó” kifejezés kínai adót vagy luxemburgi adót jelent, a szövegkörnyezettől függően;

e) a „személy” kifejezés magában foglal egy magánszemélyt, társaságot és bármely más személyi testületet;

(f) a „társaság” kifejezés minden olyan jogi személyt vagy jogi személyt jelent, amelyet adózási szempontból jogi személyként kezelnek;

g) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések egy belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentenek.

az egyik Szerződő Állam és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozás;

(h) az „állampolgárok” kifejezés minden olyan természetes személyt jelent, aki valamely Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik, valamint minden olyan jogi személyt, aki a Szerződés értelmében jött létre vagy jött létre.

ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai, valamint az adózás szempontjából létrehozott vagy szervezett jogi személyként kezelt jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek

az adott Szerződő Állam jogszabályai szerint;

i) a „nemzetközi forgalom” kifejezés minden olyan hajóval vagy légi járművel történő szállítást jelent, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy üzemeltet, kivéve, ha a hajó, ill.

légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetnek;

j) az „illetékes hatóság” kifejezés Kína esetében az Állami Adóhivatalt vagy annak meghatalmazott képviselőjét, Luxemburg esetében pedig a

pénzügyminiszter vagy meghatalmazottja.

2. A jelen Megállapodásnak az egyik Szerződő Állam általi alkalmazását illetően, hacsak a szövegkörnyezet másként nem kívánja, minden abban meg nem határozott kifejezésnek ugyanaz a jelentése, mint az adott Szerződő Állam azon adókra vonatkozó törvényei szerint, amelyekre a jelen Megállapodás vonatkozik.

4. CIKK

LAKOS

1. A jelen Megállapodás alkalmazásában az „egy Szerződő Államban belföldi illetőségű” kifejezés minden olyan személyt jelent, aki az adott Szerződő Állam törvényei szerint lakóhelye, tartózkodási helye, székhelye (hatályos helye) alapján ott adóköteles. menedzsment) vagy bármely más hasonló jellegű kritérium.
2. Ha az (1) bekezdés rendelkezései értelmében a természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor státuszát a következőképpen kell meghatározni:

a) abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha állandó otthona áll rendelkezésére

mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűnek kell tekinteni abban a Szerződő Államban, amellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak.

(létfontosságú érdekek központja) ;

(b) Ha nem határozható meg, hogy melyik államban van létfontosságú érdekeinek központja, vagy ha egyik Szerződő Félben sem áll rendelkezésére állandó lakóhelye.

államban, abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

(c) Ha mindkét Szerződő Államban vagy egyikben sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, akkor abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelynek állampolgára;

d) Ha mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiküknek sem állampolgára, a Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel rendezik a kérdést.

3. Ha az (1) bekezdés rendelkezései értelmében a magánszemélytől eltérő személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, ahol a székhelye (a tényleges ügyvezetés helye) található. fekszik.

5. CIKK

ÁLLANDÓ TELEPÜLÉS

1. A jelen Megállapodás alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó telephelyet jelent, amelyen keresztül egy vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben folytatják.
2. Az „állandó telephely” kifejezés különösen a következőket foglalja magában:

a) az ügyvezetés helye;

b) fióktelep;

c) iroda;

d) gyár;

e) műhely; és

f) bánya, olaj- vagy gázkút, kőbánya vagy a természeti erőforrások kitermelésének bármely más helye.

3. A „telephely” kifejezés szintén magában foglalja:

a) építési terület, építési, összeszerelési vagy szerelési projekt vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenység, de csak abban az esetben, ha az ilyen helyszín, projekt vagy

a tevékenységek több mint 6 hónapig folytatódnak;

b) szolgáltatások nyújtása, beleértve a tanácsadási szolgáltatásokat is, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által alkalmazottakon vagy más, a

másik Szerződő Állam, feltéve, hogy az ilyen tevékenységek ugyanabban a projektben vagy egy kapcsolódó projektben 6 hónapot meghaladó időtartamra vagy időszakokra folytatódnak bármely 12 hónapos időszakon belül.

 

4. E cikk előző rendelkezései ellenére a „ telephely” kifejezés nem foglalja magában:

a) létesítmények kizárólag a vállalkozáshoz tartozó áruk vagy áruk tárolása, bemutatása vagy szállítása céljából történő használata;

b) a vállalkozás tulajdonában lévő áruk vagy áruk készletének fenntartása, kizárólag tárolás, kiállítás vagy szállítás céljából;

c) a vállalkozás tulajdonában lévő áruk vagy áruk készletének fenntartása kizárólag más vállalkozás általi feldolgozás céljából;

d) állandó üzlethelyiség fenntartása kizárólag áruk vagy áruk vásárlása vagy információgyűjtés céljából a vállalkozás számára;

e) állandó telephely fenntartása, kizárólag a vállalkozás számára bármely egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából;

f) állandó telephely fenntartása kizárólag az a)–e) pontban említett tevékenységek bármely kombinációja céljából, feltéve, hogy az általános

az állandó telephely e kombinációból eredő tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

5. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései ellenére, ha egy személy – a 6. bekezdés rendelkezései hatálya alá tartozó független jogállású ügynök kivételével – az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása nevében jár el, és szokásosan felhatalmazást gyakorol arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy kell tekinteni, hogy ez a vállalkozás az elsőként említett Szerződő Államban telephellyel rendelkezik minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás javára végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a (4) bekezdésben említettekre korlátozódik, amelyeket, ha rögzítetten keresztül gyakorolnak telephelye nem tenné állandó telephellyé ezt az állandó telephelyet az említett bekezdés rendelkezései szerint.

 

6. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása nem tekinthető a másik Szerződő Államban telephellyel rendelkezőnek pusztán azért, mert ebben a másik Szerződő Államban bróker, általános bizományos vagy bármely más, független jogállású megbízott útján üzleti tevékenységet folytat, feltéve, hogy személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Mindazonáltal, ha egy ilyen ügynök tevékenységét teljes egészében vagy csaknem teljes egészében az adott vállalkozás nevében végzi, akkor nem tekintendő e bekezdés értelmében független státuszú ügynöknek.

 

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaságot irányít vagy annak ellenőrzése alatt áll, vagy amely ebben a másik Szerződő Államban üzleti tevékenységet folytat (akár telephelyen keresztül, akár más módon), önmagában egyik társaságot sem képezi a másik társaság állandó telephelyét.

6. CIKK

INGATLANBŐL SZÁRMAZÓ BEVÉTEL

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban lévő ingatlanvagyonból származó jövedelme (beleértve a mezőgazdaságból vagy erdőgazdálkodásból származó jövedelmet is) megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

2. Az „ingatlan” kifejezésnek ugyanaz a jelentése, mint annak a Szerződő Államnak a joga szerint, amelyben a szóban forgó ingatlan található. A fogalom minden esetben magában foglalja az ingatlanhoz tartozó vagyontárgyakat, az állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használt berendezéseket, a földtulajdonra vonatkozó általános törvényi rendelkezések hatálya alá tartozó jogokat, az ingatlanok haszonélvezetét, valamint a változó vagy fix kifizetésekhez való jogot. ásványlelőhelyek, források és egyéb természeti erőforrások megmunkálása vagy munkához való joga. A hajók és a légi járművek nem minősülnek ingatlannak.

 

3. Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az ingatlan közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármely más formában történő használatából származó jövedelemre.

 

4. Az (1) és (3) bekezdésben foglaltakat a vállalkozás ingatlanvagyonból származó bevételére, valamint az önálló személyi szolgáltatás végzésére fordított ingatlanvagyonból származó jövedelemre is alkalmazni kell.

7. CIKK

ÜZLETI EREDMÉNY

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban az ott található telephelyen keresztül folytat üzleti tevékenységet. Ha a vállalkozás a fentiek szerint folytat üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik Szerződő Államban, de csak annyiban, amennyi ennek a telephelynek tulajdonítható.

 

2. A (3) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott található telephelyen keresztül fejti ki tevékenységét, mindkét Szerződő Államban ennek a telephelynek kell tulajdonítani azt a nyereséget, amelytől elvárható meg kell tenni, ha ez egy különálló és elkülönült vállalkozás, amely azonos vagy hasonló feltételek mellett folytat azonos vagy hasonló tevékenységet, és teljesen függetlenül foglalkozik azzal a vállalkozással, amelynek állandó telephelye van.

 

3. A telephely nyereségének meghatározásakor le kell vonni azokat a költségeket, amelyek az állandó telephely üzleti tevékenysége során merültek fel, beleértve az ügyvezetési és általános igazgatási költségeket, akár abban a Szerződő Államban merültek fel, amelyben a telephely található. vagy máshol.

 

4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban szokásos volt, hogy a telephelynek tulajdonítható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének annak különböző részeire való felosztása alapján határozzák meg, a (2) bekezdés semmi sem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam meghatározza a szokásos módon történő felosztással adózandó nyereség. Az alkalmazott felosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

 

5. Nem tulajdonítható nyereség telephelynek pusztán azért, mert az állandó telephely árukat vagy árukat vásárol a vállalkozás számára.

 

6. Az előző bekezdések alkalmazásában az állandó telephelynek tulajdonítható nyereséget évről évre azonos módszerrel kell meghatározni, kivéve, ha alapos és kellő ok az ellenkezőjére.

 

7. Ha a nyereség olyan bevételi tételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Megállapodás más cikkei külön foglalkoznak, akkor ezen cikkek rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. CIKK

SZÁLLÍTÁS ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által nemzetközi forgalomban végzett hajók vagy légi járművek üzemeltetéséből származó nyereség csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései a poolban, közös üzletben vagy nemzetközi üzemeltetési ügynökségben való részvételből származó nyereségre is vonatkoznak.

9. CIKK

TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOK

1. Ahol

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve részt vesz a másik Szerződő Állam vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében.

És mindkét esetben olyan feltételeket szabnak vagy írnak elő a két vállalkozás kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban, amelyek eltérnek azoktól, amelyeket a független vállalkozások között kötnének, akkor minden olyan nyereség, amely e feltételek nélkül az egyik vállalkozásnál keletkezett volna, de e feltételek miatt nem halmoztak fel, beszámíthatók az adott vállalkozás nyereségébe, és ennek megfelelően adóztathatók.

 

2. Ha az egyik Szerződő Állam az ezen Szerződő Állam vállalkozásának nyereségébe beszámítja és ennek megfelelően megadóztatja azt a nyereséget, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozása ebben a másik Szerződő Államban megadóztat, és az így beszámított nyereség olyan nyereség, amely elhalmozódott volna. az elsőként említett Szerződő Állam vállalkozásának, ha a két vállalkozás között ugyanazok lettek volna a feltételek, mint a független vállalkozások között, akkor ez a másik Szerződő Állam köteles megfelelően kiigazítani az ott e nyereségre kivetett adó összegét. . Az ilyen kiigazítás meghatározásakor kellő figyelmet kell fordítani e megállapodás egyéb rendelkezéseire, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén konzultálnak egymással.

10. CIKK

OSZTÁLYOK

1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

2. Az ilyen osztalék azonban abban a Szerződő Államban is megadóztatható, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, és ennek a Szerződő Államnak a törvényei szerint, de ha a kedvezményezett az osztalék tényleges tulajdonosa, az így felszámított adó nem haladhatja meg a :

a) az osztalék bruttó összegének 5 százaléka, ha a tényleges tulajdonos olyan társaság (kivéve a társasági társaságot), amely közvetlenül birtokol legalább 25 százalékot

az osztalékot fizető társaság tőkéjéről;

b) minden egyéb esetben az osztalék bruttó összegének 10 százaléka. Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását a

nyereség, amelyből osztalékot fizetnek.

 

3. A jelen cikkben használt „osztalék” kifejezés a részvényekből vagy egyéb, adósságigénynek nem minősülő jogokból származó jövedelmet jelent, a nyereségben való részesedést, valamint az egyéb társasági jogokból származó jövedelmet, amely ugyanolyan adózási elbánás alá esik, mint a részvényekből származó jövedelem. annak a Szerződő Államnak a jogszabályai, amelyben az osztalékot nyújtó társaság belföldi illetőségű. Osztaléknak minősül az a nyereség, amelyet Kínában a külföldi befektetéssel rendelkező vállalkozások jövedelemadó-köteles vállalkozása luxemburgi rezidensnek fizet fel.

 

4. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, telephelyen keresztül. ott, vagy abban a másik Szerződő Államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és az a részesedés, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben az esettől függően a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államból nyereséget vagy jövedelmet szerez, ez a másik Szerződő Állam nem vethet ki adót a társaság által kifizetett osztalékra, kivéve, ha az osztalékot abban a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetik ki. másik Szerződő Államban, vagy amennyiben az a részesedés, amelyre vonatkozóan az osztalékot fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ebben a másik Szerződő Államban található állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez, és nem veti ki a társaság fel nem osztott nyereségét a társaság fel nem osztott nyeresége utáni adó alá, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség részben vagy egészben abban a másik Szerződő Államban keletkező nyereségből vagy bevételből áll.

11. CIKK

ÉRDEKLŐDÉS

1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

 

2. Az ilyen kamat azonban abban a Szerződő Államban is megadóztatható, amelyben keletkezik, és ennek a Szerződő Államnak a törvényei szerint, de ha a kamat kedvezményezettje a kamat haszonhúzója, a felszámított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát. az érdeklődést.

 

3. A (2) bekezdés rendelkezései ellenére, az egyik Szerződő Államban keletkező kamat, amelyet a másik Szerződő Állam Kormánya, annak helyi hatósága vagy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű bármely személy az általa garantált, biztosított vagy közvetetten finanszírozott adósságkövetelésekre számít fel. e másik Szerződő Állam Kormánya, annak helyi hatósága mentesül az adó alól az elsőként említett Szerződő Államban. Ebben a bekezdésben a „kormányzat” kifejezés magában foglalja:

a) Kína esetében az állami bankok;

b) Luxemburg esetében a Nemzeti Hitel- és Befektetési Társaság

(la Société Nationale de Crédit et d’Investissement) .

 

4. A jelen cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta adósságkövetelésből származó bevételt jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal biztosított-e vagy sem, és akár jogot ad-e az adós nyereségében való részesedésre, különösen az állampapírokból származó bevételre és a bevételre. kötvényekből vagy kötvényekből, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy kötvényekhez kapcsolódó prémiumokat és nyereményeket.

A késedelmes fizetés miatti kötbér e cikk alkalmazásában nem minősül kamatnak.

 

5. Az (1), (2) és (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, az ott található telephelyen keresztül, vagy a másik Szerződő Államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és az a követelés, amelyre a kamatot fizetik, ténylegesen az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben az esettől függően a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha a kamat kifizetője ennek a Szerződő Államnak a Kormánya, annak helyi hatósága vagy ebben a Szerződő Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a kamatot fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, az egyik Szerződő Államban olyan állandó telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, amellyel kapcsolatban a kamatot fizetendő tartozás keletkezett, és az ilyen kamat az ilyen állandó telephelyet vagy állandó telephelyet viseli, akkor az ilyen kamat az adott telephelyen keletkezettnek tekintendő Az a Szerződő Állam, amelyben az állandó telephely vagy állandó telephely található.

 

7. Ha a kifizető és a haszonhúzó, vagy mindkettőjük és egy másik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege, tekintettel arra a követelésre, amelyre fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyet e jogviszony hiányában a kifizető és a haszonhúzó megállapodott, e cikk rendelkezései csak az utoljára említett összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a kifizetések többletrésze az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint adóköteles marad, kellő tekintettel a jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseire is.

12. CIKK

ROALALITES

1. Az egyik Szerződő Államban felmerülő és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett jogdíj megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

2. Az ilyen jogdíjak azonban megadóztathatók abban a Szerződő Államban is, amelyben keletkeznek, és ennek a Szerződő Államnak a törvényei szerint, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonélvezője, az így felszámított adó nem haladhatja meg:

a) az e cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett jogdíjak esetében a jogdíj bruttó összegének 10 százaléka; és

b) a jelen (3) bekezdés b) pontjában említett jogdíjak esetében cikk, a jogdíj korrigált összegének 10 százaléka. Erre a célra

pontjában a „korrigált összeg” a jogdíj bruttó összegének 60 százalékát jelenti.

 

3. A „jogdíjak” kifejezés ebben a cikkben a következőket jelenti:

a) bármilyen jellegű kifizetés, amelyet az irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások bármely szerzői jogának használatáért vagy felhasználási jogáért ellenértékként kapnak, beleértve

mozifilmek és filmek vagy szalagok rádiós vagy televíziós műsorszóráshoz, bármilyen szabadalom, know-how, védjegy, terv vagy modell, terv, titkos képlet vagy

ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalattal kapcsolatos információkért; és

b) az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatának vagy használati jogának ellenértékeként kapott bármilyen kifizetés.

 

4. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a jogdíj tényleges tulajdonosa, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, az ott található telephelyen keresztül, vagy hogy a másik Szerződő Állam az ott elhelyezett állandó telephelyről független személyes szolgáltatást nyújt, és az a jog vagy vagyon, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben az esettől függően a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha a jogdíj megfizetője ennek a Szerződő Államnak a Kormánya, annak helyi hatósága vagy ebben a Szerződő Államban belföldi illetőségű személy. Ha azonban a jogdíjat fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, rendelkezik az egyik Szerződő Államban állandó telephellyel vagy állandó telephellyel, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és az ilyen jogdíjak olyan állandók viselik

telephely vagy állandó telephely, akkor az ilyen jogdíjakat abban a Szerződő Államban kell felszámítani, amelyben az állandó telephely vagy állandó telephely található.

 

6. Ha a kifizető és a haszonhúzó, vagy mindketten és más személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege, tekintettel arra a felhasználásra, jogra vagy információra, amelyért fizetik, meghaladja a ilyen kapcsolat hiányában a kifizető és a tényleges tulajdonos megállapodott volna, e cikk rendelkezései csak az utoljára említett összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a kifizetések többletrésze az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint adóköteles marad, kellő tekintettel a jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseire is.

13. CIKK

TŐKENYERESÉG

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a másik Szerződő Államban található, a 6. Cikkben említett ingatlan elidegenítéséből származó nyereség megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy rendelkezésére álló állandó telephelyéhez tartozó ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség. A Szerződő Állam önálló személyes szolgáltatások nyújtása céljából, beleértve az ilyen állandó telephely (egyedül vagy a teljes vállalkozással együtt) vagy az ilyen állandó bázis elidegenítéséből származó nyereséget, megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

3. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó ingó vagyon elidegenítéséből szerez, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

 

4. Egy olyan társaság alaptőke-részvényeinek elidegenítéséből származó nyereség, amelynek vagyona közvetlenül vagy közvetve főként az egyik Szerződő Államban található ingatlanból áll, megadóztatható ebben a Szerződő Államban.

 

5. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaságban legalább 25 százalékos részesedést jelentő, a (4) bekezdésben említettektől eltérő részvények elidegenítéséből származó nyereség megadóztatható ebben a Szerződő Államban.

 

6. Az (1)–(5) bekezdésben említett ingatlanok elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.

14. CIKK

FÜGGETLEN SZEMÉLYI SZOLGÁLTATÁSOK

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szakmai szolgáltatásokból vagy egyéb önálló jellegű tevékenységekből származó bevétele csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve az alábbi körülmények egyikét, amikor az ilyen jövedelem a másik Szerződő Államban is megadóztatható:

a) ha tevékenysége végzéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázissal rendelkezik; ilyenkor csak annyit

az ennek az állandó bázisnak tulajdonítható jövedelem adóztatható ebben a másik Szerződő Államban;

b) ha a másik Szerződő Államban tartózkodása az érintett naptári évben összességében meghaladja a 183 napot; abban az esetben csak

az abban a másik Szerződő Államban végzett tevékenységéből származó bevételének annyi része adóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

2. A „szakmai szolgáltatás” kifejezés különösen magában foglalja az önálló tudományos, irodalmi, művészeti, oktatási vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvelők önálló tevékenységét.

15. CIKK

FÜGGŐ SZEMÉLYI SZOLGÁLTATÁSOK

1. A 16., 18., 19., 20. és 21. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által munkaviszonyért kapott fizetés, munkabér és más hasonló díjazás csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a munkaviszonyt a másik Szerződő Állam. Ha a munkaviszonyt így gyakorolják, az abból származó díjazás ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a másik Szerződő Államban végzett munkavégzésért kapott díjazás csak az elsőként említett Szerződő Államban adóztatható, ha:

a) a címzett az érintett naptári évben összesen legfeljebb 183 napot tartózkodik a másik Szerződő Államban ; és

(b) a javadalmazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató fizeti, aki nem a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű; és

c) a díjazást nem a munkáltató másik Szerződő Államban lévő állandó telephelye vagy állandó telephelye viseli.

 

3. E Cikk előző rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajón vagy légi járművön végzett munka után kapott díjazás csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

16. CIKK

IGAZGATÓI DÍJAK

Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának tagjaként kapott igazgatósági díjak és egyéb hasonló kifizetések megadóztathatók ebben a másik Szerződő Államban.

17. CIKK

MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. A 14. és 15. cikk rendelkezései ellenére, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által előléptetőként, például színházi, mozi-, rádió- vagy televízióművészként, zenészként vagy sportolóként, mint ilyenként végzett személyes tevékenységéből származó jövedelem. a másik Szerződő Államban gyakorolják, ebben a másik Szerződő Államban adóztathatók.

 

2. Ha a szórakoztató vagy sportoló által mint ilyen végzett személyes tevékenységből származó jövedelem nem magát a mulattatót vagy sportolót, hanem egy másik személyt illeti meg, ez a jövedelem a 7., 14. és 15. cikk rendelkezései ellenére adóztatható az a Szerződő Állam, amelyben a szórakoztató vagy sportoló tevékenységét gyakorolja.

 

3. A jelen Cikk előző rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű szórakoztató vagy sportolók által a másik Szerződő Államban a mindkét Szerződő Állam Kormánya közötti kulturális csereprogram keretében folytatott tevékenységből származó bevétel mentesül az adó alól abban a tekintetben, hogy másik Szerződő Állam.

18. CIKK

NYUGDÍJOK

1. A 19. Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek korábbi munkaviszony fejében fizetett nyugdíj és más hasonló díjazás csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Állam társadalombiztosítási jogszabályai vagy rendszere alapján kifizetett nyugdíjak és más hasonló kifizetések csak ebben a Szerződő Államban adóztathatók.

19. CIKK

KORMÁNYSZOLGÁLAT

a) a nyugdíjtól eltérő díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága fizet a magánszemélynek a számára nyújtott szolgáltatásokért.

a Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága csak ebben a Szerződő Államban adóztatható;

(b) ez a díjazás azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgáltatást ebben a másik Szerződő Államban nyújtják, és

a természetes személy abban a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, aki:

(i) e másik Szerződő Állam állampolgára; vagy

(ii) nem kizárólag a szolgáltatások nyújtása céljából vált belföldi illetőségűvé ebben a másik Szerződő Államban.

(a) Bármilyen nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága által létrehozott vagy az általa létrehozott alapokból fizetnek ki magánszemélynek a részére nyújtott szolgáltatásokért.

ez a Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága csak ebben a Szerződő Államban adóztatható;

(b) ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű és állampolgára.

 

3. A 15., 16., 17. és 18. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel összefüggésben nyújtott szolgáltatások díjazására és nyugdíjára.

20. CIKK

TANÁROK ÉS KUTATÓK

Az a természetes személy, aki az egyik Szerződő Államba való látogatása előtt, vagy közvetlenül azelőtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, és az elsőként említett Szerződő Államban elsődleges célból tartózkodik, hogy egyetemen, főiskolán, iskolában oktasson, előadásokat tartson vagy kutatást végezzen. az elsőként említett Szerződő Állam Kormánya által akkreditált oktatási intézmény vagy tudományos kutatóintézet mentesül az elsőként említett Szerződő Államban az adó alól az elsőként említett Szerződő Államba való első megérkezésétől számított három évig. az ilyen oktatásért, előadásért vagy kutatásért fizetett díjazás tekintetében.

21. CIKK

DIÁKOK ÉS GYAKORNOKOK

Az a hallgató, üzleti tanuló vagy gyakornok, aki az egyik Szerződő Államba való látogatása előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű vagy volt, és aki az elsőként említett Szerződő Államban kizárólag oktatása, képzése céljából tartózkodik, mentesül az adó alól. az elsőként említett Szerződő Állam az általa fenntartása, oktatása, tanulmányai, kutatása vagy képzése céljából kapott vagy szerzett következő kifizetésekről vagy bevételekről:

a) az adott Szerződő Államon kívüli forrásból származó kifizetések;

(b) az adott Szerződő Állam Kormánya vagy tudományos, oktatási, kulturális vagy egyéb adómentes szervezete által nyújtott támogatások, ösztöndíjak vagy díjak ;

(c) az ebben a Szerződő Államban végzett személyes szolgáltatásokból származó jövedelem, feltéve, hogy ez a bevétel e célból szükséges bevételnek minősül.

22. CIKK

EGYÉB BEVÉTELEK

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének a jelen Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt tételei, bárhol is keletkeznek, csak ebben a Szerződő Államban adóztathatók.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlanvagyonból származó jövedelem kivételével a jövedelemre, ha az ilyen jövedelem címzettje az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyként a másik Szerződő Államban üzleti tevékenységet folytat. az ott elhelyezkedő telephely, vagy abban a másik Szerződő Államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott elhelyezett állandó telephelyről, és az a jog vagy vagyon, amely után a jövedelmet folyósítják, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben az esettől függően a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

23. CIKK

FŐVÁROS

1. A 6. Cikkben említett, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tulajdonában lévő és a másik Szerződő Államban található ingatlan vagyonból álló tőke megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.

 

2. Tőke, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, vagy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik Szerződő Államban rendelkezésre álló állandó bázishoz tartozó ingó vagyon. önálló személyes szolgáltatások nyújtása céljából ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

 

3. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók és légi járművek, valamint az ilyen hajók és légi járművek üzemeltetéséhez tartozó ingó vagyon által képviselt tőke csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

 

4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tőkéjének minden egyéb eleme csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

24. CIKK

A KETTŐS ADÓZÁS MEGSZÜNTETÉSÉNEK MÓDSZEREI

1. Kínában a kettős adóztatást az alábbiak szerint kell megszüntetni:

a) Ha egy Kínában belföldi illetőségű személy Luxemburgból szerez jövedelmet, az e jövedelem után Luxemburgban e megállapodás rendelkezéseivel összhangban fizetendő adó összegét jóváírják a kínai adóban. arra a lakosra szabták ki. A hitel összege azonban nem haladhatja meg az erre a bevételre kivetett kínai adó összege, amelyet a kínai adótörvények és -rendeletek szerint számítanak ki .

(b) Ha a Luxemburgból származó jövedelem az a. által fizetett osztalék luxemburgi illetőségű társaság egy olyan társaságnak, amely a Kínában lakóhellyel rendelkezik, és a részvények legalább 10 százalékával rendelkezik az osztalékot kifizető társaság, a jóváírásnál figyelembe kell venni az adót az osztalékot fizető társaság Luxemburgban fizetett bevétele után.

 

2. Luxemburgban a kettős adóztatás a következőképpen szűnik meg:

a) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan jövedelemre tesz szert, vagy olyan tőkével rendelkezik, amely e megállapodás rendelkezéseivel összhangban Kínában adóztatható, Luxemburg az albekezdések rendelkezéseire is figyelemmel (b), c) és d) pontjában az ilyen jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adó alól, de a belföldi illetőségű személy fennmaradó jövedelme vagy vagyona után fizetendő adó összegének kiszámításához ugyanazokat az adómértékeket alkalmazhatja, mintha a jövedelem vagy vagyon nem lett volna mentesítve.

b) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan jövedelemre tesz szert, amely a 10., 11., 12. cikk, valamint a 13. cikk (4) és (5) bekezdése értelmében Kínában adóztatható, Luxemburg engedélyezi a jövedelemadóból történő levonást. a rezidensnek a Kínában fizetett adóval megegyező összeget. Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adónak azt a részét, amely a Kínából származó bevételnek tulajdonítható.

c) Ha egy Luxemburgban belföldi illetőségű társaság kínai forrásból kap osztalékot, Luxemburg mentesíti az ilyen osztalékot az adó alól, feltéve, hogy a luxemburgi illetőségű társaság a számviteli évének kezdete óta legalább legalább 2008-ban közvetlen részesedéssel rendelkezik. az osztalékot fizető társaság tőkéjének 10 százaléka vagy legalább 50 millió LF vételár. A kínai társaság fent említett részvényei azonos feltételek mellett mentesülnek a luxemburgi tőkeadó alól.

d) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy a Kínában fizetett adó magában foglalja azt az adó összegét, amelyet Kínában fizettek volna, ha nem mentesítették volna vagy csökkentették volna a Kína törvényei és rendeletei, amelyek célja a kínai gazdasági fejlődés előmozdítása. A Kínában megfizetettnek tekintett adó összege a következő:

i) a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontja esetén az osztalék bruttó összegének 10 százaléka ;

ii. a 11. cikk (2) bekezdése esetén a bruttó kamatösszeg 10 százaléka ; és

(iii) a jogdíjak összegének 10 százaléka a 12. cikk (2) bekezdése esetén.

Ezen albekezdés rendelkezései csak az azt követő naptári év január 1-jétől kezdődő 15 éves időszakra alkalmazandók.

A megállapodás hatályba lép.

25. CIKK

DISZKRIMINÁCIÓ-MENTESSÉG

1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők ki semmilyen olyan adóztatásnak vagy azzal összefüggő kötelezettségnek, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és az ehhez kapcsolódó követelmények, amelyeknek a másik Szerződő Állam állampolgárai ugyanolyan körülmények között vonatkoznak vagy vonatkozhatnak. alá kell vetni. E bekezdés rendelkezései az 1. Cikk rendelkezései ellenére azokra a személyekre is vonatkoznak, akik nem honosak az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.

 

2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban fennálló telephelye után nem lehet kedvezőtlenebbül megadóztatni ebben a másik Szerződő Államban, mint annak a másik Szerződő Államnak az azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. E bekezdés rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mint amelyek arra kötelezik az egyik Szerződő Államot, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan személyi kedvezményt, könnyítést és adókedvezményt nyújtson, amelyet a saját belföldi illetőségű személyeinek a családi állapot vagy a családi kötelezettségek alapján biztosít.

 

3. Azok a kamatok, jogdíjak és egyéb kifizetések, amelyeket az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, a 9. cikk (1) bekezdésének, a 11. cikk (7) bekezdésének vagy a 12. cikk (6) bekezdésének rendelkezései kivételével az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének meghatározása céljából ugyanolyan feltételekkel levonható, mintha azt az elsőként említett Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizették volna ki. Hasonlóképpen, az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozása az ilyen vállalkozás adóköteles tőkéjének meghatározása céljából ugyanolyan feltételekkel levonható, mintha azokat a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személylel kötötték volna. elsőként említett Szerződő Állam.

 

4. Az egyik Szerződő Állam azon vállalkozásai, amelyek tőkéje teljes egészében vagy részben a másik Szerződő Államban egy vagy több belföldi illetőségű személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, közvetlenül vagy közvetve, az elsőként említett Szerződő Államban nem vethetők ki semmilyen adónak vagy kötelezettségnek. az ehhez kapcsolódóan, amely más vagy terhesebb, mint az elsőként említett Szerződő Állam más hasonló vállalkozásai által kivetett vagy terhelhető adóztatás és kapcsolódó követelmények.

 

5. E cikk rendelkezései, a 2. cikk rendelkezései ellenére, vonatkoznak mindenfajta és leírású adóra.

26. CIKK

KÖLCSÖNÖS MEGÁLLAPODÁS ELJÁRÁSA

1. Ha egy személy úgy ítéli meg, hogy az egyik vagy mindkét Szerződő Állam cselekményei a jelen Megállapodás rendelkezéseivel nem összhangban álló adóztatást eredményeznek vagy eredményeznek, az e Szerződő Államok nemzeti joga által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül jogosult: ügyét annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé terjeszti, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 25. cikk (1) bekezdése hatálya alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet a Szerződésben foglaltaknak nem megfelelő adóztatást eredményező intézkedés első bejelentésétől számított három éven belül kell előterjeszteni.

 

2. Az illetékes hatóságnak arra kell törekednie, hogy ha a kifogás megalapozottnak tűnik, és maga nem tud kielégítő megoldást találni, az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával közös megegyezéssel rendezze, azzal a céllal, hogy a jelen Megállapodás rendelkezéseivel nem összhangban álló adóelkerülés. Bármely elért megállapodást a Szerződő Államok nemzeti jogában meghatározott időkorlátok ellenére végre kell hajtani.

 

3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekednek arra, hogy közös megegyezéssel megoldják az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő nehézségeket vagy kétségeket. Együtt is tanácskozhatnak a kettős adóztatás kiküszöbölése érdekében az e megállapodásban nem szereplő esetekben.

 

4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül kapcsolatba léphetnek egymással a (2) és (3) bekezdés szerinti megállapodás elérése érdekében. Ha a megállapodás elérése érdekében tanácsosnak tűnik, a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselői szóbeli véleménycserére találkozhatnak.

27. CIKK

INFORMÁCIÓCSERE

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kicserélik azokat az információkat, amelyek szükségesek a jelen Megállapodás vagy a Szerződő Államok nemzeti jogszabályai a jelen Megállapodás hatálya alá tartozó adókra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásához, amennyiben az e megállapodás szerinti adóztatás nem ellentétes a jelen Megállapodással, különösen az ilyen adókijátszás megelőzése érdekében. Az információcserét az 1. cikk nem korlátozza. Az egyik Szerződő Állam által kapott bármely információt ugyanúgy titkosnak kell tekinteni, mint az adott Szerződő Állam nemzeti jogszabályai szerint megszerzett információt, és csak személyek vagy hatóságok számára hozzáférhető. (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket), amelyek részt vesznek a Megállapodás hatálya alá tartozó adók megállapításában vagy beszedésében, végrehajtásában vagy büntetőeljárásban, vagy az azokkal kapcsolatos fellebbezések eldöntésében. Az ilyen személyek vagy hatóságok az információkat csak ilyen célokra használhatják fel. Az információkat nyilvános bírósági eljárásokban vagy bírósági határozatokban közölhetik.

 

2. Az (1) bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy azok egy Szerződő Államra kötelezzék:

a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól és közigazgatási gyakorlatától eltérő közigazgatási intézkedések végrehajtása ;

b) olyan információk átadása, amelyek az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint vagy rendes közigazgatása során nem szerezhetők be;

c) olyan információk átadása, amelyek bármely kereskedelmi, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy szakmai titkot vagy kereskedelmi folyamatot felfednek, vagy információkat,

amelyek nyilvánosságra hozatala ellentétes lenne a közrenddel (order public) .

28. CIKK

DIPLOMATAI ÜGYNÖK ÉS KONZULI HIVATALOK

A jelen Megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti a diplomáciai vagy konzuli tisztviselők pénzügyi kiváltságait a nemzetközi jog általános szabályai vagy a különleges megállapodások rendelkezései alapján.

29. CIKK

HATÁLYBALÉPÉS

Ez a megállapodás az azt követő harmincadik napon lép hatályba, amikor az egyes országokban a jelen Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső jogi eljárások befejezését jelző diplomáciai jegyzékeket kicserélték. Ez a megállapodás hatályos:

a) a forrásnál visszatartott adók tekintetében a jelen Megállapodás évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően származó jövedelemre

hatályba lép;

b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében a naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévek után fizetendő adókra.

e megállapodás hatálybalépését követõen.

30. CIKK

MEGSZŰNÉS

A jelen Megállapodás határozatlan ideig érvényben marad, de bármelyik Szerződő Állam bármely naptári év június harmincadik napján vagy azt megelőzően írásban értesítheti a hatálybalépésétől számított ötéves időszak lejártát követően. felmondása diplomáciai úton a másik Szerződő Állam felé. Ebben az esetben a jelen Szerződés hatályát veszti:

a) a forrásnál visszatartott adók tekintetében a felmondást követő naptári év január 1-jén vagy azt követően származó bevételre ;

b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében a naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévek után fizetendő adókra.

az értesítést követően.

 

FENTIEK HITELÉÜL az erre kellően felhatalmazott alulírottak aláírták ezt a megállapodást.

 

Kelt Pekingben, 1994. március 12-én, két-két eredeti példányban francia, kínai és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles.