MEGEGYEZÉS

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG KORMÁNYA ÉS A SZINGAPORI KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA KÖZÖTT A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS A JÖVEDELEMADÓK ALAPJÁN AZ ADÓCSALÁS MEGELŐZÉSÉÉRT

 

a Luxemburgi Nagyhercegség kormánya és a Szingapúri Köztársaság kormánya,

Azzal az óhajjal, hogy megállapodást kössön a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóelkerülés megelőzéséről a jövedelem- és tőkeadók tekintetében,]

A következőkben állapodtak meg:

1. cikk

Lefedett személyek

Ez a Megállapodás azokra a személyekre vonatkozik, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

 

2. cikk

Fedezett adók

1. A jelen Megállapodás az egyik Szerződő Állam vagy helyi hatóságai nevében kivetett jövedelem- és tőkeadókra vonatkozik, függetlenül azok kivetési módjától.

2. Jövedelem- és vagyonadónak kell tekinteni minden olyan adót, amelyet a teljes jövedelemre, a teljes tőkére, vagy a jövedelem- vagy tőkeelemekre vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereségre kivetett adókat is.

3. A jelenlegi adók, amelyekre a megállapodás vonatkozik, különösen:

a) Szingapúrban:

i) a jövedelemadó

(a továbbiakban: Szingapúri adó);

b) Luxemburgban:

i. a magánszemélyek jövedelemadója (l’impôt sur le revenu des personnes physiques);

ii. a társasági adó (l’impôt sur le revenu des collectivités);

iii. a tőkeadó (l’impôt sur la fortune); és

iv. a kommunális kereskedelmi adó (l’impôt commercial communal);

(a továbbiakban: „luxemburgi adó”)

4. A Szerződés vonatkozik minden azonos vagy lényegében hasonló adóra is, amelyet a Szerződés aláírásának dátuma után vetnek ki a meglévő adókon felül vagy azok helyett. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesítik egymást minden olyan jelentős változásról, amelyet adójogszabályaikban hajtottak végre.

 

3. cikk

Általános meghatározások

1. A jelen Megállapodás alkalmazásában, hacsak a szövegkörnyezet másként nem követeli meg: (a) a „Szingapúr” kifejezés a Szingapúri Köztársaságot jelenti, és – ha földrajzi értelemben használjuk – magában foglalja annak szárazföldi területét, belső vizeit és parti tengerét, valamint bármely a parti tengeren túl található tengeri terület, amelyet nemzeti joga a nemzetközi joggal összhangban kijelölt vagy a jövőben kijelölhet olyan területként, amelyen belül Szingapúr szuverén jogokat vagy joghatóságot gyakorolhat a tenger és a tengerfenék tekintetében , az altalaj és a természeti erőforrások;

b) a „Luxemburg” kifejezés a Luxemburgi Nagyhercegséget jelenti, és földrajzi értelemben a Luxemburgi Nagyhercegség területét jelenti;

c) a „személy” kifejezés magában foglal egy magánszemélyt, társaságot és bármely más személyi testületet;

(d) a „társaság” kifejezés minden olyan jogi személyt vagy jogi személyt jelent, amelyet adózási szempontból jogi személyként kezelnek;

(e) az „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

f) a „nemzetközi forgalom” kifejezés bármely, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett hajóval vagy légi járművel végzett szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban található helyek között üzemeltetik;

g) az „illetékes hatóság” kifejezés:

i. Szingapúrban a pénzügyminiszter vagy meghatalmazott képviselője;

ii. Luxemburgban a pénzügyminiszter vagy meghatalmazott képviselője;

h) az „állampolgár” kifejezés egy Szerződő Államra vonatkozóan azt jelenti:

(i) bármely természetes személy, aki az adott Szerződő Állam állampolgárságával vagy állampolgárságával rendelkezik; és

(ii) bármely jogi személy, személyegyesülés vagy társulás, amelynek státusza az adott Szerződő Államban hatályos jogszabályokból származik.

2. Ami a Megállapodásnak az egyik Szerződő Állam általi bármikori alkalmazását illeti, az abban meg nem határozott kifejezések, hacsak a szövegkörnyezet másként nem kívánja, olyan jelentéssel bírnak, mint annak az államnak az adott időpontban az adott állam joga szerint az adózás szempontjából. amelyre a Megállapodás vonatkozik, az adott állam alkalmazandó adótörvényei szerinti bármely jelentés, amely elsőbbséget élvez a kifejezésnek az adott állam más törvényei szerint adott jelentéssel szemben.

 

4. cikk

Rezidens

1. A jelen Egyezmény alkalmazásában az „egy Szerződő Államban belföldi illetőségű” kifejezés minden olyan személyt jelent, aki az adott Állam törvényei szerint lakóhelye, tartózkodási helye, ügyvezetési helye vagy bármely más feltétel miatt adóköteles ott. hasonló jellegű, és magában foglalja az államot és annak bármely helyi hatóságát vagy törvényes testületét is.

2. Ha az (1) bekezdés rendelkezései értelmében egy magánszemély mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor státuszát a következőképpen kell meghatározni:

a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét államban állandó lakóhellyel rendelkezik, akkor csak abban az államban kell lakosnak tekinteni, amellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (életérdekek központja);

b) ha nem határozható meg az az állam, amelyben létfontosságú érdekeinek központja van, vagy ha egyik államban sem áll rendelkezésére állandó lakóhellyel, akkor csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben él. szokásos tartózkodási hely;

c) ha mindkét államban vagy egyikben sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, akkor csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;

d) minden egyéb esetben a Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel rendezik a kérdést.

3. Ha az (1) bekezdés rendelkezései értelmében a magánszemélytől eltérő személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor csak abban az államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyben tényleges ügyvezetésének helye található. Ha a tényleges ügyvezetés helye nem határozható meg, a Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel rendezik a kérdést.

 

5. cikk

Állandó telephely

1. A jelen Megállapodás alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó telephelyet jelent, amelyen keresztül egy vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben folytatják.

2. Az „állandó telephely” kifejezés különösen a következőket foglalja magában:

a) az ügyvezetés helye;

b) fióktelep;

c) iroda;

d) gyár;

e) műhely; és

f) bánya, olaj- vagy gázkút, kőbánya vagy a természeti erőforrások kitermelésének bármely más helye.

3. A „telephely” kifejezés a következőket is magában foglalja:

a) építési terület, építési, összeszerelési, telepítési vagy kotrási projekt vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenység, de csak akkor, ha az ilyen helyszín, projekt vagy tevékenységek 12 hónapnál tovább tartanak;

b) szolgáltatások nyújtása, beleértve a tanácsadási szolgáltatásokat is, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által alkalmazottakon vagy a vállalkozás által ilyen célból alkalmazott egyéb személyzeten keresztül, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek (ugyanaz vagy egy kapcsolódó projekt keretében) folytatódnak. a másik Szerződő Államban bármely 15 hónapos időszakon belül 365 napot meghaladó időszakra vagy időszakokra.

4. [Modified by paragraph 3 of Article 13 of the MLI] [E cikk előző rendelkezései ellenére a »telephely« kifejezés nem foglalja magában:

   a) létesítmények kizárólag a vállalkozáshoz tartozó áruk vagy áruk tárolása, bemutatása vagy szállítása céljából történő használata;

   b)a vállalkozás tulajdonában lévő áruk vagy áruk készletének fenntartása kizárólag tárolás, kiállítás vagy szállítás céljából;

   c) a vállalkozás tulajdonában lévő áruk vagy áruk készletének fenntartása kizárólag más vállalkozás általi feldolgozás céljából;

   d) állandó üzlethelyiség fenntartása kizárólag áruk vagy áruk vásárlása vagy információgyűjtés céljából a vállalkozás számára;

   e) állandó telephely fenntartása, kizárólag a vállalkozás számára bármely egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából;

   f) állandó telephely fenntartása kizárólag az a)–e) albekezdésben említett tevékenységek bármely kombinációja céljából, feltéve, hogy az állandó üzlethelyiség e kombinációból eredő teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű. .]

   Az MLI 13. cikkének következő (3) bekezdése e megállapodás 5. cikkének (4) bekezdése helyébe lép:

   AZ MLI 13. CIKK – AZ ÁLLANDÓ LEHELYEZÉSI STÁTUSZ MESTERSÉGES ELKERÜLÉSE A KÜLÖNLEGES TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ MENTESSÉGEKKEL

   (B lehetőség)

   ellenére, dacára, mindazonáltal[Article 5 of the Agreement] , a “telephely” kifejezés nem foglalja magában:

   1. a) pontban meghatározott tevékenységeket [paragraph 4 of Article 5 of the Agreement] olyan tevékenységekként, amelyek nem minősülnek állandó telephelynek, függetlenül attól, hogy az állandó telephely jogállás alóli kivétel attól függ-e, hogy a tevékenység előkészítő vagy kisegítő jellegű-e, kivéve, ha [the provision] kifejezetten előírja, hogy egy meghatározott tevékenység nem minősül állandó telephelynek, feltéve, hogy a tevékenység előkészítő vagy kisegítő jellegű;
   1. b) állandó telephely fenntartása kizárólag abból a célból, hogy a vállalkozás számára bármely, az albekezdésben nem említett tevékenységet folytasson. a) feltéve, hogy ez a tevékenység előkészítő vagy kisegítő jellegű;
   1. c) állandó telephely fenntartása kizárólag az albekezdésekben említett tevékenységek bármely kombinációja céljából a) és b) pontja szerint, feltéve, hogy az állandó telephely e kombinációból eredő teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
   5. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései ellenére, ha egy személy – a (6) bekezdés hatálya alá tartozó független státuszú ügynök kivételével – egy vállalkozás nevében jár el, és az egyik Szerződő Államban szerződéskötési felhatalmazással rendelkezik, illetve azt rendszeresen gyakorolja. a vállalkozás nevében úgy kell tekinteni, hogy ez a vállalkozás telephellyel rendelkezik ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás számára végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a (4) bekezdésben említettekre korlátozódik, és ha állandó telephelyen keresztül gyakorolják, nem tenné állandó telephellyé ezt az állandó telephelyet az említett bekezdés rendelkezései szerint.
   6. Egy vállalkozás nem tekinthető telephellyel az egyik Szerződő Államban pusztán azért, mert üzleti tevékenységet ebben az államban bróker, általános bizományos vagy bármely más, független jogállású ügynök útján fejt ki, feltéve, hogy az ilyen személyek a szokásos módon járnak el. vállalkozásukról.
   7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaságot irányít vagy annak ellenőrzése alatt áll, vagy amely ebben a másik Államban (akár telephelyen keresztül, akár más módon) üzleti tevékenységet folytat, önmagában egyik társaságot sem képezi a másik állandó telephelyének.

    

   6. cikk

   Ingatlanból származó bevétel

   1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban található ingatlanvagyonból származó jövedelme (beleértve a mezőgazdaságból vagy erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) megadóztatható ebben a másik Államban.
   2. Az „ingatlan” kifejezésnek ugyanaz a jelentése, mint annak a Szerződő Államnak a joga szerint, amelyben a szóban forgó ingatlan található. A fogalom minden esetben magában foglalja az ingatlanhoz tartozó vagyontárgyakat, az állatállományt, a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használt berendezéseket, a földtulajdonra vonatkozó általános törvényi rendelkezések hatálya alá tartozó jogokat, az ingatlanok haszonélvezetét, valamint a változó vagy fix kifizetésekhez való jogokat. ásványlelőhelyek, -források és egyéb természeti erőforrások megmunkálásának vagy munkához való jogának ellenértékeként; a hajók, csónakok és repülőgépek nem minősülnek ingatlannak.
   3. Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az ingatlan közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármely más formában történő használatából származó jövedelemre.
   4. Az (1) és (3) bekezdésben foglaltakat a vállalkozás ingatlanvagyonból származó bevételére, valamint az önálló személyi szolgáltatás végzésére fordított ingatlanvagyonból származó jövedelemre is alkalmazni kell.

    

   7. cikk

   Üzleti nyereség

   1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban az ott található telephelyen keresztül folytat üzleti tevékenységet. Ha a vállalkozás a fent említett módon folytat üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak annyiban, amennyi az adott telephelynek tulajdonítható.
   2. A (3) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott található telephelyen keresztül fejti ki tevékenységét, mindkét Szerződő Államban ennek a telephelynek kell tulajdonítani azt a nyereséget, amelytől elvárható meg kell tenni, ha ez egy különálló és elkülönült vállalkozás, amely azonos vagy hasonló feltételek mellett folytat azonos vagy hasonló tevékenységet, és teljesen függetlenül foglalkozik azzal a vállalkozással, amelynek állandó telephelye van.
   3. Az állandó telephely nyereségének meghatározásakor le kell vonni azokat a költségeket, amelyek az állandó telephely céljaival kapcsolatban merültek fel, ideértve az ilyen módon felmerült ügyviteli és általános igazgatási költségeket, akár abban az államban, amelyben a telephely található, vagy máshol.
   4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban szokásos volt, hogy a telephelynek tulajdonítható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének annak különböző részeire való felosztása alapján határozzák meg, a (2) bekezdés semmi sem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam meghatározza a szokásos módon történő felosztással adózandó nyereség; az alkalmazott felosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.
   5. Nem tulajdonítható nyereség telephelynek pusztán azért, mert az állandó telephely árukat vagy árukat vásárol a vállalkozás számára.
   6. Az előző bekezdések alkalmazásában az állandó telephelynek tulajdonítható nyereséget évről évre azonos módszerrel kell meghatározni, kivéve, ha alapos és kellő ok az ellenkezőjére.
   7. Ha a nyereség olyan bevételi tételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Megállapodás más cikkei külön foglalkoznak, akkor ezen cikkek rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

    

   8. cikk

   Szállítás és légi szállítás

   1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható.
   2. Az (1) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a poolban, közös vállalkozásban vagy nemzetközi üzemeltetési ügynökségben való részvételből származó nyereségre is.
   3. E cikk alkalmazásában a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja:

   a) a hajók vagy repülőgépek személyzet nélküli bérbeadásából származó nyereség;

   b) az áruk vagy áruk szállítására használt konténerek (beleértve a pótkocsikat és a konténerek szállítására szolgáló kapcsolódó berendezéseket) használatából, karbantartásából vagy bérbeadásából származó nyereség; és

   c) a hajók vagy repülőgépek üzemeltetéséhez kapcsolódó pénzeszközök kamatai; ha az ilyen bérbeadás vagy használat, karbantartás vagy bérbeadás, vagy az adott esettől függően ilyen kamat járulékos hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez

   9. cikk

   Társult vállalkozások

   1. Ahol

   a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve részt vesz a másik Szerződő Állam vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében, vagy

   b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve vesznek részt az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében,

   és mindkét esetben olyan feltételeket szabnak vagy írnak elő a két vállalkozás kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban, amelyek eltérnek a független vállalkozások között fennálló feltételektől, akkor minden olyan nyereséget, amely e feltételek nélkül az egyik vállalkozásnál keletkezett volna, de e feltételek miatt nem halmoztak fel, beszámíthatók az adott vállalkozás nyereségébe, és ennek megfelelően adóztathatók.

   2. [A helyébe az MLI 17. § (1) bekezdése lép] [Amennyiben az egyik Szerződő Állam az ezen Állam vállalkozásának nyereségébe – és ennek megfelelően adóztatásába – beszámítja azt a nyereséget, amely a másik Szerződő Állam vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták, és az így beszámított nyereség olyan nyereség, amely az elsőként említett állam vállalkozását terheli, ha a két vállalkozás között ugyanazok lettek volna a feltételek, mint a független vállalkozások között, akkor ez a másik állam megfelelő kiigazítást végez a megállapodásban szereplők után kivetett adó összegén. nyereséget. Az ilyen kiigazítás meghatározásakor kellő figyelmet kell fordítani e megállapodás egyéb rendelkezéseire, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén konzultálnak egymással.

      E megállapodás 9. cikkének (2) bekezdése helyébe az MLI 17. cikkének következő (1) bekezdése lép:

      AZ MLI 17. CIKK – MEGFELELŐ KIIGAZÍTÁSOK

      Hol egy [Contracting State] beleszámít egy vállalkozás nyereségébe annak [Contracting State] – és ennek megfelelően adók – a másik vállalkozásának nyeresége [Contracting State] adót terheltek abban a másikban [Contracting State] és az így benne foglalt nyereség olyan nyereség, amely az előbb említett vállalkozásnál keletkezett volna [Contracting State] ha a két vállalkozás között ugyanazok lettek volna a feltételek, mint a független vállalkozások között, akkor az a másik [Contracting State] megfelelő kiigazítást végez az ezen nyereség után kivetett adó összegén. Az ilyen kiigazítás meghatározásakor kellően figyelembe kell venni a rendelet egyéb rendelkezéseit[the Agreement] és az illetékes hatóságok a[Contracting States] szükség esetén egyeztetnek egymással.

       

      10. cikk

      Osztalék

      1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett osztalék, ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, csak ebben a másik államban adóztatható. Ez a bekezdés nem érinti a társaság azon nyereségének adóztatását, amelyből az osztalékot fizetik.
      2. A jelen cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, „jouissance-részvényekből” vagy „jouissance-jogokból”, bányászati részvényekből, alapítói részvényekből vagy egyéb jogokból származó bevételt jelent, amely nem tartozási követelés, nyereségből való részesedés, valamint egyéb társasági jogok, amelyekre a részvényekből származó jövedelemmel azonos adózási elbánás vonatkozik annak az államnak a törvényei szerint, amelyben a felosztó társaság belföldi illetőségű.
      3. Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ott található telephelyen keresztül, vagy abban a másik államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és az a részesedés, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései az esettől függően alkalmazandók.
      4. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államból nyereséget vagy jövedelmet szerez, ez a másik Állam nem vethet ki adót a társaság által kifizetett osztalékra, kivéve, ha az osztalékot abban a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetik ki. állam, vagy amennyiben az a részesedés, amelyre vonatkozóan az osztalékot fizetik, ténylegesen kapcsolódik egy e másik államban található állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez, és nem veti alá a társaság fel nem osztott nyereségét a társaság fel nem osztott nyeresége utáni adónak, még akkor sem, ha az osztalék a kifizetett vagy a fel nem osztott nyereség részben vagy egészben az ilyen másik államban keletkezett nyereségből vagy bevételből áll.

       

      11. cikk

      Érdeklődés

      1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy haszonélvezői kamat csak ebben a másik Államban adóztatható.
      2. A jelen cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta adósságkövetelésből származó bevételt jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal biztosított-e vagy sem, és akár jogot ad-e az adós nyereségében való részesedésre, különösen az állampapírokból származó bevételre és a bevételre. kötvényekből vagy kötvényekből, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy kötvényekhez kapcsolódó prémiumokat és nyereményeket. A késedelmes fizetés miatti kötbér e cikk alkalmazásában nem minősül kamatnak.
      3. Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, az ott található telephelyen keresztül, vagy abban a másik Szerződő Államban teljesít tevékenységet. Az ott elhelyezkedő állandó telephelyről nyújtott, államtól független személyi szolgáltatás, és az a követelés, amelyre a kamatot fizetik, ténylegesen ilyen telephelyhez vagy állandó telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései az esettől függően alkalmazandók.
      4. Ha a kifizető és a haszonhúzó, vagy mindkettőjük és egy másik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege, tekintettel arra a követelésre, amelyre fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyet e jogviszony hiányában a kifizető és a haszonhúzó megállapodott, e cikk rendelkezései csak az utoljára említett összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a kifizetések többletrésze az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint adóköteles marad, figyelembe véve a jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit.

       

      12. cikk

      Jogdíjak

      1. Az egyik Szerződő Államban felmerülő és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett jogdíj ebben a másik Államban megadóztatható.
      2. Azonban az ilyen jogdíjak abban a Szerződő Államban is megadóztathatók, amelyben keletkeznek, és ennek az Államnak a törvényei szerint, de ha a jogdíj tényleges tulajdonosa a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így felszámított adó nem haladhatja meg a 7 a jogdíj bruttó összegének százaléka.
      3. A „jogdíjak” kifejezés ebben a cikkben az irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások szerzői jogának felhasználásáért vagy felhasználási jogának ellenértékeként kapott bármilyen kifizetést jelent, ideértve a filmes filmeket vagy a rádiózáshoz használt filmeket vagy szalagokat. vagy televíziós műsorszórás, szabadalom, védjegy, formatervezés vagy modell, terv, titkos képlet vagy eljárás, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalattal kapcsolatos információk.
      4. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a jogdíj tényleges tulajdonosa, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, az ott található telephelyen keresztül, vagy hogy az ott található állandó telephelyről származó egyéb, államtól független személyi szolgáltatások, valamint az a jog vagy ingatlan, amelyre vonatkozóan a jogdíjat fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben az esettől függően a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
      5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha a jogdíj megfizetője ebben az Államban belföldi illetőségű. Ha azonban a jogdíjat fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, rendelkezik az egyik Szerződő Államban állandó telephellyel vagy állandó telephellyel, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és az ilyen jogdíjak az állandó telephely vagy állandó telephely viseli, akkor az ilyen jogdíjakat abban az államban kell felszámítani, amelyben az állandó telephely vagy állandó telephely található.
      6. Ha a kifizető és a haszonhúzó, vagy mindketten és más személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege, tekintettel arra a felhasználásra, jogra vagy információra, amelyért fizetik, meghaladja a ilyen kapcsolat hiányában a kifizető és a tényleges tulajdonos megállapodott volna, e cikk rendelkezései csak az utoljára említett összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a kifizetések többletrésze az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint adóköteles marad, figyelembe véve a jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit.

       

      13. cikk

      Tőkenyereség

      1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a másik Szerződő Államban található, a 6. Cikkben említett ingatlan elidegenítéséből származó nyereség megadóztatható ebben a másik Államban.
      2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy rendelkezésére álló állandó telephelyéhez tartozó ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség. A Szerződő Állam önálló személyes szolgáltatások nyújtása céljából, beleértve az ilyen állandó telephely (egyedül vagy a teljes vállalkozással együtt) vagy az ilyen állandó telephely elidegenítéséből származó nyereséget, ebben a másik államban adóztatható.
      3. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó ingó vagyon elidegenítéséből szerez, csak ebben az államban adóztatható.
      4. Az e Cikk előző bekezdéseiben említetttől eltérő ingatlan elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.

       

      14. cikk

      Független személyes szolgáltatások

      1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű természetes személy szakmai szolgáltatásból vagy más önálló tevékenységből származó jövedelme csak ebben az államban adóztatható, kivéve az alábbi körülményeket, amikor az ilyen jövedelem a másik Szerződő Államban is megadóztatható. :

      a) ha tevékenysége végzéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó bázissal rendelkezik; ebben az esetben a bevételnek csak az ennek az állandó bázisnak tulajdonítható része adóztatható ebben a másik Szerződő Államban; vagy

      (b) ha tartózkodása a másik Szerződő Államban bármely 15 hónapos időszakon belül összességében meghaladja a 365 napot; ebben az esetben a bevételnek csak az abban a másik államban végzett tevékenységéből származó bevétele adóztatható ebben a másik államban.

      2. A „szakmai szolgáltatás” kifejezés különösen magában foglalja az önálló tudományos, irodalmi, művészeti, oktatási vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvelők önálló tevékenységét.

      15. cikk

      Függő személyes szolgáltatások

      1. A 16., 18. és 19. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által munkaviszonyért kapott fizetés, munkabér és egyéb hasonló díjazás csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkavégzést a másik Szerződő Államban gyakorolják. Ha a munkaviszonyt így gyakorolják, az abból származó díjazás ebben a másik államban adóztatható.
      2. Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a másik Szerződő Államban végzett munkavégzésért kapott díjazás csak az elsőként említett Államban adóztatható, ha:

      a) a címzett legalább 183 napot meg nem haladó ideig tartózkodik a másik államban az érintett naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időszakban; és

      b) a javadalmazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató fizeti, aki nem honos a másik államban; és

      c) a díjazást nem a munkáltató másik államban lévő állandó telephelye vagy állandó telephelye viseli.

      3. E Cikk előző rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajón vagy légi járművön végzett munka után kapott díjazás csak ebben az államban adóztatható. Ha azonban a díjazást a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy kapja, az ebben a másik Államban is megadóztatható.

       

      16. cikk

      Igazgatói díjak

      Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának tagjaként kapott igazgatósági díjak és egyéb hasonló kifizetések megadóztathatók ebben a másik Államban.

       

      17. cikk

      Művészek és sportolók

      1. A 14. és 15. Cikk rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy szórakoztató, például színházi, mozi-, rádió- vagy televízióművész, vagy zenész vagy sportolóként az ország területén végzett személyes tevékenységéből származik. másik Szerződő Államban adóztatható ebben a másik államban.
      2. Ha a szórakoztató vagy sportoló által végzett személyes tevékenységgel kapcsolatos vagy azzal összefüggő jövedelem nem magát a szórakoztatót vagy sportolót, hanem egy másik személyt illeti meg, ez a jövedelem a 7., 14. és 15. cikk rendelkezései ellenére adóztatható Az a Szerződő Állam, amelyben a szórakoztató vagy sportoló tevékenységét gyakorolják.
      3. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a művész vagy sportoló által az egyik Szerződő Államban végzett tevékenységből származó bevételre, ha az ebben az államban tett látogatást teljes egészében vagy nagyrészt az egyik vagy mindkét Szerződő Állam vagy helyi közpénzből támogatják. hatóságai vagy törvényes szervei. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a művész vagy a sportoló belföldi illetőségű.

       

      18. cikk

      Nyugdíjak

      1. A 19. Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek korábbi munkaviszony fejében fizetett nyugdíj és más hasonló díjazás csak ebben az államban adóztatható.
      2. Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Állam társadalombiztosítási rendszere alapján folyósított nyugdíjak és egyéb kifizetések csak ebben az államban adóztathatók.
      3. Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére a nyugdíj és más hasonló díjazás (beleértve az egyösszegű kifizetéseket is), amelyek az egyik Szerződő Államban keletkeznek és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak az elsőként említett Államban adóztathatók, feltéve, hogy ezek a kifizetések származnak. a kedvezményezett által vagy az ő nevében a nyugdíjrendszerbe befizetett vagy azokból a tartalékokból befizetett járulékokból, és hogy ezek a járulékok, tartalékok vagy a nyugdíjak vagy más hasonló díjazások az elsőként említett államban az adó általános szabályai szerint adókötelesek. törvényeket.

       

      19. cikk

      Kormányzati Szolgálat

      (a) Az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága vagy törvényes szerve által a magánszemélynek az ezen államnak, hatóságnak vagy szervnek nyújtott szolgáltatásokért fizetett fizetés, munkabér és egyéb hasonló díjazás csak ebben az államban adóztatható.

      (b) Azonban az ilyen fizetések, munkabér és más hasonló díjazás csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgáltatást ebben az Államban nyújtják, és a természetes személy ebben az Államban belföldi illetőségű, aki:

      i. ennek az államnak az állampolgára; vagy

      (ii) nem kizárólag a szolgáltatások nyújtása céljából lett ebben az államban belföldi illetőségű.

      a) Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére a nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy helyi hatóság vagy annak törvényes testülete által létrehozott vagy az általa létrehozott alapokból fizetnek egy magánszemélynek az adott államnak vagy hatóságnak nyújtott szolgáltatásokért. vagy szervezet csak abban az államban adóztatható.

      (b) Azonban az ilyen nyugdíj és más hasonló díjazás csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben az Államban belföldi illetőségű és állampolgára.

      3. A 15., 16., 17. és 18. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága vagy törvényes szerve által folytatott üzleti tevékenységgel összefüggésben nyújtott illetményre, munkabérre és más hasonló díjazásra.

       

      20. cikk

      Diákok fizetése

      amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű hallgató vagy üzleti tanuló, aki az egyik Szerződő Állam látogatása előtt vagy közvetlenül azelőtt volt, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, és aki az előbb említett Államban kizárólag oktatása vagy képzése céljából tartózkodik, fenntartása céljából kap, az oktatás vagy képzés nem adóztatható ebben az államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak.

      21. cikk

      Egyéb bevételek

      1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének a jelen Megállapodás előző cikkeiben nem tárgyalt tételei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
      2. Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlanvagyonból származó jövedelem kivételével a jövedelemre, ha az ilyen jövedelem címzettje az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyként a másik Szerződő Államban üzleti tevékenységet folytat. az ott található állandó telephely, vagy abban a másik államban önálló személyes szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és az a jog vagy vagyon, amelyre vonatkozóan a bevételt folyósítják, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései az esettől függően alkalmazandók.
      3. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a jelen Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt és a másik Szerződő Államból származó jövedelme szintén megadóztatható ebben a másik Államban.

       

      22. cikk

      Főváros

      1. A 6. cikkben említett, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tulajdonában lévő és a másik Szerződő Államban található ingatlan vagyonból álló tőke megadóztatható ebben a másik Államban.
      2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő állandó telephelyének üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, vagy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik Szerződő Államban lévő állandó bázishoz tartozó ingó vagyonból álló tőke. független személyes szolgáltatások nyújtása céljából ebben a másik államban adóztatható.
      3. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók és légi járművek által képviselt tőke, valamint az ilyen hajók és légi járművek üzemeltetéséhez tartozó ingó vagyon csak ebben az államban adóztatható. 4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tőkéjének minden egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.

      23. cikk

      A kettős adóztatás megszüntetése

      1. Szingapúrban a kettős adóztatást az alábbiak szerint kerülni kell: Ha a szingapúri illetőségű személy Luxemburgból szerez olyan jövedelmet, amely a jelen Megállapodás rendelkezéseivel összhangban Luxemburgban adóztatható, Szingapúr a jóváírásra vonatkozó törvényei szerint jár el. Szingapúrtól eltérő országban fizetendő adó szingapúri adójával szemben lehetővé teszi a közvetlenül vagy levonással fizetett luxemburgi adót az adott rezidens jövedelme után fizetendő szingapúri adó jóváírásaként. Ha ez a jövedelem egy luxemburgi illetőségű társaság által egy szingapúri illetőségűnek fizetett osztalék, amely olyan társaság, amely közvetlenül vagy közvetve az elsőként említett társaság alaptőkéjének legalább 10 százalékával rendelkezik, a hitelt fel kell venni. figyelembe veszi az e társaság által a nyereségének azon része után fizetett luxemburgi adót, amelyből osztalékot fizetnek.
      2. Luxemburgban a kettős adóztatás elkerülése az alábbiak szerint történik: A kettős adóztatás megszüntetésére vonatkozó luxemburgi törvény rendelkezéseire is figyelemmel, amelyek nem érintik az általános elvet, a kettős adóztatást az alábbiak szerint kell megszüntetni:

      a) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan jövedelemre tesz szert vagy tőkével rendelkezik, amely e megállapodás rendelkezéseivel összhangban Szingapúrban adóztatható, Luxemburg az albekezdések rendelkezéseire is figyelemmel (b), c) és d) pontjában az ilyen jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adó alól, de a belföldi illetőségű személy fennmaradó jövedelme vagy vagyona után fizetendő adó összegének kiszámításához ugyanazokat az adómértékeket alkalmazhatja, mintha a jövedelem vagy vagyon nem lett volna mentesítve.

      b) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan bevételhez jut, amely a 12. cikk, 17. cikk és a 21. cikk (3) bekezdése értelmében Szingapúrban adóztatható, Luxemburg engedélyezi a magánszemélyek jövedelemadójából vagy az adóból történő levonást. e rezidens társasági adója a Szingapúrban fizetett adóval megegyező összeg. Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adónak azt a részét, amely a Szingapúrból származó ilyen bevételi tételekhez köthető.

      (c) Az (a) albekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a luxemburgi illetőségű személy által szerzett jövedelemre vagy tőkére, ahol Szingapúr a jelen Megállapodás rendelkezéseit alkalmazza az ilyen jövedelem vagy tőke adómentességére, vagy alkalmazza a 2. bekezdés rendelkezéseit. az ilyen bevételekre.

      d) Ha egy Luxemburgban belföldi illetőségű társaság szingapúri forrásból kap osztalékot, Luxemburg mentesíti az ilyen osztalékot az adó alól, feltéve, hogy a luxemburgi illetőségű társaság közvetlenül rendelkezik a fizető társaság tőkéjének legalább 10 százalékával. az osztalék a számviteli év eleje óta, és ha ez a társaság Szingapúrban a luxemburgi társasági adónak megfelelő jövedelemadó hatálya alá tartozik. A szingapúri társaság fent említett részvényei azonos feltételek mellett mentesülnek a luxemburgi tőkeadó alól. Az ezen albekezdés szerinti mentesség annak ellenére is alkalmazandó, hogy a szingapúri társaság Szingapúrban mentesül az adó alól, vagy kedvezményes adókulccsal adózik a szingapúri törvényeknek megfelelően, amelyek ösztönzik a szingapúri gazdasági fejlődést.

       

      24. cikk

      Diszkrimináció-mentesség

      1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők ki semmilyen olyan adózásnak vagy azzal összefüggő követelménynek, amely más vagy terhesebb, mint az az adózás és az ahhoz kapcsolódó követelmények, amelyekkel e másik állam állampolgárai azonos körülmények között, különösen lakóhely tekintetében, alá vannak vagy vethetnek ki.
      2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban fennálló állandó telephelye után nem lehet kedvezőtlenebbül kivetni ebben a másik Államban, mint a másik Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.
      3. E cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely egy Szerződő Államot arra kötelezne, hogy:

      a) a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy minden olyan személyi kedvezményt, könnyítést és adókedvezményt, amelyet saját belföldi illetőségűeknek nyújt; vagy

      (b) a másik Szerződő Állam állampolgárai számára azokat a személyi kedvezményeket, adókedvezményeket és adókedvezményeket, amelyeket saját állampolgárainak, akik ebben az államban nem belföldi illetőségűek, vagy olyan más személyeknek nyújtanak, akiket ennek az államnak az adójogszabályai meghatároznak.

      4. Azok a kamatok, jogdíjak és egyéb kifizetések, amelyeket az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, a 9. cikk (1) bekezdésének, a 11. cikk (4) bekezdésének vagy a 12. cikk (6) bekezdésének rendelkezései kivételével az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének meghatározása céljából ugyanolyan feltételekkel levonhatók, mintha azt az elsőként említett államban belföldi illetőségű személynek fizették volna ki. Hasonlóképpen, az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozása az ilyen vállalkozás adóköteles tőkéjének meghatározása céljából ugyanolyan feltételekkel levonható, mintha azokat a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személylel kötötték volna. elsőként említett állam.
      5. Az egyik Szerződő Állam azon vállalkozásai, amelyek tőkéje részben vagy egészben a másik Szerződő Államban egy vagy több belföldi illetőségű személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll közvetlenül vagy közvetve, az elsőként említett államban nem vethetők ki semmilyen adóztatásnak vagy ezzel összefüggő kötelezettségnek. ami más vagy nagyobb terhet jelent, mint az adóztatás és a kapcsolódó követelmények, amelyeknek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai vonatkoznak vagy vonatkozhatnak.
      6. Ha egy Szerződő Állam nemzeti politikájával és kritériumaival összhangban adókedvezményeket nyújt állampolgárainak, amelyek célja a gazdasági vagy társadalmi fejlődés előmozdítása, az nem értelmezhető e cikk szerinti megkülönböztetésként. 7. E cikk rendelkezései vonatkoznak azokra az adókra, amelyek e megállapodás tárgyát képezik.

       

      25. cikk

      Kölcsönös megállapodási eljárás

      1. Ha egy személy úgy ítéli meg, hogy az egyik vagy mindkét Szerződő Állam cselekménye számára a jelen Megállapodás rendelkezéseinek nem megfelelő adóztatást eredményez vagy fog eredményezni, az ezen államok nemzeti joga által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül előterjesztheti. ügyét annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk (1) bekezdése hatálya alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet a Szerződésben foglaltaknak nem megfelelő adóztatást eredményező intézkedés első bejelentésétől számított három éven belül kell előterjeszteni.
      2. Az illetékes hatóságnak arra kell törekednie, hogy amennyiben a kifogás megalapozottnak tűnik, és maga nem tud kielégítő megoldásra jutni, az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával közös megegyezéssel rendezze, azzal a céllal, hogy a Megállapodásnak nem megfelelő adóelkerülés. Bármely elért megállapodást a Szerződő Államok nemzeti jogában meghatározott időkorlátok ellenére végre kell hajtani
      4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekednek arra, hogy közös megegyezéssel megoldják az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő nehézségeket vagy kétségeket. A kettős adóztatás kiküszöbölése érdekében a megállapodásban nem szereplő esetekben is tanácskozhatnak.
      5. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül kapcsolatba léphetnek egymással az előző bekezdések szerinti megállapodás elérése érdekében.

      A jelen Megállapodásra az MLI következő VI. része vonatkozik:12

      AZ MLI VI. RÉSZE (VÁLTÓBÍRÁS)

      19. cikk

      (Kötelező érvényű választottbíróság) az MLI

      1. Ahol:
      1. a) alatt[paragraph 1 of Article 25 of this Agreement] , egy személy az illetékes hatósághoz fordult a[Contracting State] azon az alapon, hogy az egyik vagy mindkettő cselekedetei[Contracting States] rendelkezéseinek nem megfelelő adóztatást eredményeztek az adott személy számára[the Agreement] ; és
      1. b) az illetékes hatóságok nem tudnak megegyezésre jutni az ügy megoldásában [paragraph 2 of Article 25 of the Agreement], a (8) vagy (9) bekezdésben említett kezdő időponttól számított két éven belül [of Article 19 of the MLI], az esettől függően (kivéve, ha ezen időszak lejárta előtt az illetékes hatóságok a [Contracting States] az adott esetre vonatkozóan eltérő időtartamban állapodtak meg, és erről értesítették az ügyet előterjesztő személyt),

      az üggyel kapcsolatban felmerülő megoldatlan kérdéseket, ha az érintett írásban kéri, választottbíróság elé kell terjeszteni a pontban meghatározott módon.[Part VI of the MLI] , az illetékes hatóságai által elfogadott szabályok vagy eljárások szerint[Contracting States] rendelkezései alapján[paragraph 10 of Article 19 of the MLI] .

      2. Ha egy illetékes hatóság felfüggesztette az (1) bekezdésben említett kölcsönös megállapodási eljárást [of Article 19 of the MLI] mivel egy vagy több ugyanazon kérdéssel kapcsolatos ügy bíróság vagy közigazgatási bíróság előtt van folyamatban, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott időszak [of Article 19 of the MLI] leáll mindaddig, amíg a bíróság vagy a közigazgatási bíróság jogerős határozatot nem hoz, vagy az ügyet fel nem függesztik vagy visszavonják. Ezen túlmenően, ha az ügyet előterjesztő személy és egy illetékes hatóság megállapodott a kölcsönös megállapodási eljárás felfüggesztésében, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott időszak[of Article 19 of the MLI] leáll, amíg a felfüggesztést fel nem oldják.
      3. Ha mindkét illetékes hatóság megállapodik abban, hogy az ügyben közvetlenül érintett személy az (1) bekezdés b) albekezdésében meghatározott időszak kezdete után az illetékes hatóság által kért további lényeges információkat nem nyújtotta kellő időben. [of Article 19 of the MLI], az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott időtartam [of Article 19 of the MLI] meghosszabbítják az információ kérésének napjától kezdődő és az információnyújtás napjáig tartó időszakkal megegyező időtartamra.
      5. a) A választottbírósági döntést a választottbíróság elé terjesztett kérdésekben az (1) bekezdésben említett ügyben közös megegyezéssel kell végrehajtani.[of Article 19 of the MLI] . A választottbírósági határozat végleges.
      1. b) A választottbírósági határozat mindkettőre kötelező[Contracting States] kivéve a következő eseteket:
      1. i) ha az ügyben közvetlenül érintett személy a választottbírósági határozatot végrehajtó közös megegyezést nem fogadja el. Ebben az esetben az ügy az illetékes hatóságok általi további vizsgálatra nem jogosult. Az ügyben hozott választottbírósági határozatot végrehajtó közös megállapodást az ügyben közvetlenül érintett személy el nem fogadottnak kell tekinteni, ha az ügyben közvetlenül érintett személy a közös megegyezésről szóló értesítéstől számított 60 napon belül nem teszi meg. az érintett személynek megküldik, a választottbírósági határozat végrehajtásáról szóló közös megállapodásban megoldott valamennyi kérdést visszavonják bármely bíróság vagy közigazgatási bíróság előtt, vagy más módon szüntessenek meg minden folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási eljárást az ilyen kérdésekkel kapcsolatban a közös megegyezéssel összhangban lévő módon.
      1. ii. ha valamelyik bíróság jogerős határozata[Contracting States] úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági határozat érvénytelen. Ilyen esetben az (1) bekezdés szerinti választottbírósági kérelem[of Article 19 of the MLI] meg nem történtnek tekintendő, a választottbírósági eljárás pedig meg nem történtnek (kivéve a 21. cikk (A választottbírósági eljárás titkossága) és a 25. cikk (A választottbírósági eljárás költségei) alkalmazását.[of the MLI] ). Ilyen esetben új választottbírósági kérelmet lehet benyújtani, kivéve, ha az illetékes hatóságok beleegyeznek abba, hogy egy ilyen új kérelem nem engedélyezhető.

      iii) ha az ügyben közvetlenül érintett személy a választottbírósági határozatot végrehajtó közös megállapodásban meghatározott kérdésekben pert indít bármely bíróságon vagy közigazgatási bíróságon.

      5. Az az illetékes hatóság, amely megkapta az (1) bekezdés a) pontjában leírt kölcsönös megállapodási eljárásra irányuló kezdeti kérelmet[of Article 19 of the MLI] a kérelem kézhezvételétől számított két naptári hónapon belül:
      1. a) értesítést küld az ügyet előterjesztőnek arról, hogy a megkeresést megkapta; és
      1. b) a megkeresésről értesítést küld a másik fél illetékes hatóságának a kérelem másolatával együtt[Contracting State] .
      6. Három naptári hónapon belül azt követően, hogy az illetékes hatóság megkapta a kölcsönös megállapodási eljárás iránti kérelmet (vagy annak másolatát a másik ország illetékes hatóságától).[Contracting State] ) vagy:
      1. a) értesíteni az ügyet előterjesztőt és a másik illetékes hatóságot arról, hogy az ügy érdemi vizsgálatához szükséges információkat megkapta; vagy
      1. b) e célból további információkat kérjen az adott személytől.
      7. Amennyiben a (6) bekezdés b) pontja szerint [of Article 19 of the MLI]Ha az egyik vagy mindkét illetékes hatóság az ügy érdemi vizsgálatához szükséges további információkat kért az ügyet előterjesztő személytől, a további információkat kérő illetékes hatóság a kiegészítő információ e személytől való kézhezvételétől számított három naptári hónapon belül. értesíti az érintett személyt és a másik illetékes hatóságot vagy:
      1. a) megkapta a kért információt; vagy
      2. b) a kért információk egy része még mindig hiányzik.
      8. Ha egyik illetékes hatóság sem kért további információkat a (6) bekezdés b) pontja értelmében[of Article 19 of the MLI] , az (1) bekezdésben említett kezdő időpont[of Article 19 of the MLI] a következők közül a korábbi:
      1. a) az a nap, amikor mindkét illetékes hatóság értesítette az ügyet előterjesztő személyt a (6) bekezdés a) pontja szerint[of Article 19 of the MLI] ; és
      1. b) a másik fél illetékes hatóságához intézett értesítést követő három naptári hónap[Contracting State] (5) bekezdés b) pontja alapján[of Article 19 of the MLI] .
      9. Ha a (6) bekezdés b) pontja alapján további információkat kértek[of Article 19 of the MLI] , az (1) bekezdésben említett kezdő időpont[of Article 19 of the MLI] a következők közül a korábbi:
      1. a) az a legkésőbbi dátum, amikor a kiegészítő információkat kérő illetékes hatóságok értesítették az ügyet előterjesztő személyt és a másik illetékes hatóságot a (7) bekezdés a) pontja szerint[of Article 19 of the MLI] ; és
      1. b) az az időpont, amely három naptári hónap azután, hogy mindkét illetékes hatóság megkapta az ügyet előterjesztő személytől az egyik illetékes hatóság által kért összes információt.

      Ha azonban az egyik vagy mindkét illetékes hatóság megküldi a (7) bekezdés b) pontjában említett értesítést[of Article 19 of the MLI] , az ilyen értesítést a (6) bekezdés b) pontja szerinti kiegészítő információk iránti kérelemnek kell tekinteni[of Article 19 of the MLI] .

      10. Az illetékes hatóságok a[Contracting States] alapján közös megegyezéssel köteles[Article 25 of the Agreement] pontjában foglalt rendelkezések alkalmazási módját rendezi[Part VI of the MLI] , beleértve az egyes illetékes hatóságok számára az ügy érdemi vizsgálatához szükséges minimális információkat. Az ilyen megállapodást azon időpont előtt kell megkötni, amikor az ügyben felmerült megoldatlan kérdéseket először lehet választottbíróság elé terjeszteni, és ezt követően időről időre módosítható.
      11. Egyéb rendelkezései ellenére[Article 19 of the MLI] ,
      1. a) a közös megegyezési eljárási ügyből eredő, egyébként a választottbírósági eljárás hatálya alá tartozó megoldatlan kérdést.[the MLI] nem bocsátható választottbíróság elé, ha ebben a kérdésben már hozott határozatot valamelyik ország bírósága vagy közigazgatási bírósága.[Contracting State] ;
      1. b) ha a választottbírósági kérelem benyújtását követően bármikor, mielőtt a választottbírói testület eljuttatta határozatát az ország illetékes hatóságaihoz.[Contracting States] , a kérdésre vonatkozó határozatot valamelyik bíróság vagy közigazgatási bíróság hozza meg[Contracting States] , a választottbírósági eljárás véget ér.

      20. cikk

      (A választottbírók kinevezése) az MLI

      1. Kivéve, amennyiben az illetékes hatóságok a[Contracting States] kölcsönösen megállapodnak a különböző szabályokban, a 2–4[of Article 20 of the MLI] céljaira kell alkalmazni[Part VI of the MLI] .
      2. A választottbírói testület tagjainak kinevezésére a következő szabályok vonatkoznak:
      1. a) A választottbírói testület három egyéni tagból áll, akik szakértelemmel vagy tapasztalattal rendelkeznek nemzetközi adóügyekben.
      1. b) Minden illetékes hatóság a 19. cikk (1) bekezdése szerinti választottbírósági kérelem benyújtásától számított 60 napon belül kijelöl egy egyszemélyes testületi tagot.[of the MLI] . Az így kinevezett két testületi tag az utóbbi kinevezésüktől számított 60 napon belül kinevez egy harmadik tagot, aki a választottbírói testület elnöki tisztét tölti be. Az elnök nem lehet egyik ország állampolgára vagy lakója[Contracting State] .
      1. c) A választottbírói testületbe kinevezett minden tagnak pártatlannak és függetlennek kell lennie az illetékes hatóságoktól, adóhatóságoktól és pénzügyminisztériumoktól. [Contracting States] és minden, az ügy által közvetlenül érintett személy (valamint tanácsadóik) a kinevezés elfogadásakor megőrizze pártatlanságát és függetlenségét az eljárás során, és azt követően ésszerű ideig kerüljön minden olyan magatartást, amely károsíthatja a megjelenést. a választottbírók pártatlansága és függetlensége az eljárás tekintetében.
      3. Abban az esetben, ha az illetékes hatóság a [Contracting State] nem nevezi ki a választottbírói testület tagját a (2) bekezdésben meghatározott módon és határidőn belül [of Article 20 of the MLI] vagy az illetékes hatóságai beleegyeztek [Contracting States], az illetékes hatóság nevében egy tagot a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Adópolitikai és Igazgatási Központjának azon legmagasabb rangú tisztviselője nevez ki, aki nem állampolgára egyiknek sem. [Contracting State].
      4. Ha a választottbírói testület két eredeti tagja nem nevezi ki az elnököt a (2) bekezdésben meghatározott módon és határidőn belül [of Article 20 of the MLI] vagy az illetékes hatóságai beleegyeztek [Contracting States], az elnököt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Adópolitikai és Igazgatási Központjának azon legmagasabb rangú tisztviselője nevezi ki, aki egyiknek sem állampolgára. [Contracting State].

      21. cikk

      (A választottbírósági eljárások bizalmas kezelése) az MLI

      1. Kizárólag a rendelkezéseinek alkalmazása céljából[Part VI of the MLI] és rendelkezései[the Agreement] és a hazai törvények [Contracting States] az információcserével, a titoktartással és az adminisztratív segítségnyújtással kapcsolatosan a választottbírói testület tagjait és tagonként legfeljebb három alkalmazottat (és a leendő választottbírókat kizárólag olyan mértékben kell tekinteni, amennyire az szükséges annak igazolására, hogy képesek-e teljesíteni a választottbírók követelményeit) olyan személyek vagy hatóságok, akikkel az információt közölni lehet. A választottbírói testület vagy a leendő választottbírók által kapott információk, valamint az illetékes hatóságok által a választottbírói testülettől kapott információk olyan információnak minősülnek, amelyet a választottbírói testület rendelkezései szerint kicseréltek.[the Agreement] információcserével és adminisztratív segítségnyújtással kapcsolatos.
      2. Az illetékes hatóságok a [Contracting States] gondoskodik arról, hogy a választottbírói testület tagjai és munkatársaik a választottbírósági eljárásban való részvételüket megelőzően írásban megállapodjanak abban, hogy a választottbírósági eljárással kapcsolatos információkat összhangban kezelik a titoktartási és nyilvánosságra hozatali kötelezettséggel, amelyet a választottbírósági eljárásban leírtak. [the Agreement] információcserével és adminisztratív segítségnyújtással kapcsolatos, valamint a hatályos törvények értelmében [Contracting States].

      22. cikk

      (A választottbíróság befejezését megelőző ügy állásfoglalása) az MLI

      céljaira[Part VI of the MLI] és rendelkezései [the Agreement] amelyek az ügyek közös megegyezéssel történő rendezését írják elő, a kölcsönös megegyezési eljárás, valamint a választottbírósági eljárás egy ügyben megszűnik, ha a választottbírósági kérelem benyújtását követően bármikor, mielőtt a választottbírói testület benyújtotta volna határozatát az illetékes hatóságoknak [Contracting States]:

      1. a) az illetékes hatóságok a[Contracting States] kössön közös megegyezést az ügy megoldása érdekében; vagy
      1. b) az ügyet előterjesztő visszavonja a választottbírósági vagy a közös megegyezési eljárás iránti kérelmét.

      23. cikk

      (A választottbírósági eljárás típusa) az MLI

      Végső ajánlati választottbíróság

      1. Kivéve, amennyiben az illetékes hatóságok a[Contracting States] szerinti választottbírósági eljárásra kölcsönösen megállapodnak, az alábbi szabályokat kell alkalmazni[Part VI of the MLI] :
      1. a) Az ügy választottbíróság elé terjesztését követően mindegyik illetékes hatósága [Contracting State] megállapodással meghatározott időpontig határozati javaslatot terjeszt a választottbírói testület elé, amely az ügyben felmerülő összes megoldatlan kérdés(ek)re kiterjed (figyelembe véve az abban az ügyben korábban az ország illetékes hatóságai között létrejött megállapodást). [Contracting States]). A határozati javaslatnak meghatározott pénzösszegek (például bevétel vagy kiadás) vagy adott esetben a felszámított adó maximális mértékére kell korlátozódnia.[the Agreement] , minden egyes kiigazítás vagy hasonló probléma esetén. Olyan esetben, amikor az illetékes hatóságok a [Contracting States] rendelkezése alkalmazásának feltételeit érintő kérdésben nem tudtak megegyezésre jutni [the Agreement] (a továbbiakban: küszöbkérdés) alapján, mint például, hogy a magánszemély belföldi illetőségű-e vagy van-e állandó telephely, az illetékes hatóságok alternatív határozati javaslatot terjeszthetnek elő azokra a kérdésekre vonatkozóan, amelyek eldöntése az ilyen kérdések megoldásától függ. küszöbkérdések.
      1. b) Mindegyik illetékes hatósága[Contracting State] alátámasztó álláspontot is benyújthat a választottbírói testületnek történő megfontolásra. Az állásfoglalás-javaslatot vagy az azt alátámasztó állásfoglalást benyújtó minden illetékes hatóságnak másolatot kell küldenie a másik illetékes hatóságnak a javasolt állásfoglalás és az azt alátámasztó állásfoglalás esedékességéig. Valamennyi illetékes hatóság a megállapodásban meghatározott időpontig válaszbeadványt is benyújthat a választottbírói testületnek a másik illetékes hatóság által benyújtott állásfoglalási javaslatra és az azt alátámasztó álláspontra vonatkozóan. A válaszbenyújtás egy példányát a válaszbenyújtás esedékességének időpontjáig át kell adni a másik illetékes hatóságnak.
      1. c) A választottbírói testület döntéseként választja ki az illetékes hatóságok által az ügyben előterjesztett állásfoglalási javaslatok egyikét az egyes kérdések és az esetleges küszöbkérdések tekintetében, és nem tartalmazhatja a határozat indoklását vagy egyéb magyarázatát. A választottbírósági határozatot a testület tagjainak egyszerű szótöbbségével hozzák meg. A választottbírói testület határozatát írásban juttatja el az ország illetékes hatóságaihoz[Contracting States] . A választottbírósági határozatnak nincs precedens értékű.
      5. A választottbírósági eljárás megkezdése előtt az illetékes hatóságok a [Contracting States] gondoskodik arról, hogy az ügyet előterjesztő minden személy és tanácsadóik írásban megállapodjanak abban, hogy nem fednek fel más személlyel a választottbírósági eljárás során sem az illetékes hatóságtól, sem a választottbírói testülettől kapott információkat. alatti kölcsönös megállapodási eljárás [the Agreement], valamint az alapján folyó választottbírósági eljárás [Part VI of the MLI], az ügy tekintetében megszűnik, ha a választottbírósági kérelem benyújtását követően bármikor, még azelőtt, hogy a választottbírói testület eljuttatta volna határozatát az ország illetékes hatóságaihoz. [Contracting States], az ügyet előterjesztő személy vagy az adott személy tanácsadóinak egyike lényegesen megszegi a megállapodást

      25. cikk

      (A választottbírósági eljárás költségei) az MLI

      alatti választottbírósági eljárásban[Part VI of the MLI] , a választottbírói testület tagjainak díjai és költségei, valamint a választottbírósági eljárással kapcsolatban felmerült költségek.[Contracting States] , viseli a[Contracting States] illetékes hatóságai közös megegyezéssel rendezendő módon[Contracting States] . Ilyen megállapodás hiányában mindegyik[Contracting State] viseli saját költségeit és a kinevezett bizottsági tag költségeit. A választottbírói testület elnökének költségeit és a választottbírósági eljárás lefolytatásával kapcsolatos egyéb költségeket a választottbírói testület viseli.[Contracting States] egyenlő arányban. Az MLI 26. cikkének (Összeegyeztethetőség) (2) és (3) bekezdése

      2. pontjában meghatározott választottbírósági eljárás keretein belül a közös megegyezési eljárási ügyből eredő minden megoldatlan kérdés [Part VI of the MLI] nem lehet választottbíróság elé terjeszteni, ha a kérdés olyan ügy hatálya alá tartozik, amellyel kapcsolatban korábban választottbírói testületet vagy hasonló testületet hoztak létre olyan két- vagy többoldalú egyezmény alapján, amely kötelező érvényű, kötelező érvényű választottbírósági eljárást ír elő az abból eredő megoldatlan kérdésekben. kölcsönös megállapodási eljárási ügy.
      3. [Nothing]ban ben[Part VI of the MLI] érinti a szélesebb körű kötelezettségek teljesítését a megoldatlan kérdések választottbíráskodása tekintetében, amelyek más egyezményekből eredő kölcsönös megállapodási eljárás keretében merülnek fel,[Contracting States] pártok vannak vagy lesznek. Az MLI 28. § (2) bekezdés a) pontja

      Az MLI 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében Szingapúr a következő fenntartásokat fogalmazza meg azon esetek körét illetően, amelyek az MLI VI. részének rendelkezései alapján választottbírósági eljárásra jogosultak:

      1. a) A Szingapúri Köztársaság fenntartja magának a jogot arra, hogy kizárja a VI. rész (Választottbíróság) hatálya alól azokat az eseteket, amelyek a jövedelemadóról szóló törvény 33. szakaszában, az ítélkezési gyakorlatban vagy a jogi doktrínákban foglalt hazai általános adókikerülés-ellenes szabályainak alkalmazását foglalják magukban. Az ezen elkerülés elleni szabályok helyébe lépő, módosító vagy frissítő bármely későbbi rendelkezés szintén értelmezhető. A Szingapúri Köztársaság értesíti a Letéteményest minden ilyen későbbi rendelkezésről.
      1. b) Ha a másik Szerződő Joghatóság által a lefedett adómegállapodásra vonatkozóan a 28. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében tett fenntartás kizárólag a saját nemzeti jogára vonatkozik (beleértve a jogszabályi rendelkezéseket, az ítélkezési gyakorlatot, az igazságügyi doktrínákat és a szankciókat), a Szingapúri Köztársaság fenntartja magának a jogot arra, hogy kizárja a VI. rész hatálya alól azokat az eseteket, amelyek kikerülnének a VI. rész hatálya alól, ha a másik Szerződő Joghatóság fenntartását a Szingapúri Köztársaság belső jogának bármely hasonló rendelkezésére vagy bármely későbbi, helyébe lépő rendelkezésre hivatkozva fogalmazták meg. , módosítani vagy frissíteni ezeket a rendelkezéseket. A Szingapúri Köztársaság illetékes hatósága konzultál a másik Szerződő Joghatóság illetékes hatóságával annak érdekében, hogy meghatározza a Szingapúri Köztársaság nemzeti jogában a 19. cikk (10) bekezdése alapján megkötött megállapodásban szereplő hasonló rendelkezéseket.

      26. cikk

      Információcsere

      1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kicserélik azokat az információkat, amelyek előreláthatólag fontosak a jelen Megállapodás rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok vagy azok nevében kivetett mindenféle adókra és adókra vonatkozó nemzeti törvények adminisztrációjához vagy végrehajtásához. helyi önkormányzatok, amennyiben az azok szerinti adózás nem ellentétes a megállapodással. Az információcserét az 1. és 2. cikk nem korlátozza.
      2. Az (1) bekezdés alapján az egyik Szerződő Állam által kapott bármely információt ugyanúgy titkosként kell kezelni, mint az adott állam nemzeti jogszabályai szerint megszerzett információkat, és csak az értékeléssel érintett személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) számára adható ki. Az (1) bekezdésben említett adókkal kapcsolatos fellebbezések beszedése, végrehajtása vagy vádemelése, illetve a fentiek felügyelete. Az ilyen személyek vagy hatóságok az információkat csak ilyen célokra használhatják fel. Az információkat nyilvános bírósági eljárásokban vagy bírósági határozatokban közölhetik.
      3. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy azok egy Szerződő Államra kötelezzék:

      a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól és közigazgatási gyakorlatától eltérő közigazgatási intézkedések végrehajtása;

      b) olyan információk átadása, amelyek nem szerezhetők be az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint vagy rendes közigazgatása során;

      c) olyan információt szolgáltatni, amely bármely kereskedelmi, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy szakmai titkot vagy kereskedelmi folyamatot felfedne, vagy olyan információt, amelynek nyilvánosságra hozatala ellentétes a közrenddel (ordre public).

      4. Ha az egyik Szerződő Állam e cikkel összhangban tájékoztatást kér, a másik Szerződő Állam az információgyűjtési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzésére, még akkor is, ha ennek a másik államnak saját adózási céljaira nincs szüksége erre az információra. Az előző mondatban foglalt kötelezettségre a (3) bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy lehetővé tennék a Szerződő Állam számára, hogy megtagadja az információszolgáltatást kizárólag azért, mert nem fűződik belföldi érdeke az ilyen információkhoz.
      5. A (3) bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy megengedik egy Szerződő Államnak, hogy megtagadja az információszolgáltatást kizárólag azért, mert az információ egy bank, más pénzügyi intézmény, meghatalmazott vagy ügynökségi vagy vagyonkezelői minőségben eljáró személy birtokában van, vagy mert az információ egy személyben fennálló tulajdonosi érdekeltségekhez.

      27. cikk

      Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai

      E megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak a nemzetközi jog általános szabályai vagy a különleges megállapodások rendelkezései szerinti pénzügyi kiváltságait.

      Az MLI 7. cikkének következő (1) bekezdése alkalmazandó és hatályon kívül helyezi a jelen Megállapodás rendelkezéseit:

      AZ MLI 7. CIKK – A SZERZŐDÉSBEN VISSZAVONÁS MEGELŐZÉSE

      (Elsődleges célú vizsgálati rendelkezés)

      rendelkezései ellenére[the Agreement] alatti előny [the Agreement] nem adható jövedelem vagy tőke egy tételére, ha az összes lényeges tény és körülmény figyelembevételével ésszerűen megállapítható, hogy az előny megszerzése bármely olyan megállapodás vagy ügylet egyik fő célja volt, amely közvetlenül vagy közvetve eredményezett ezt az ellátást, kivéve, ha bebizonyosodik, hogy az ellátás ilyen körülmények között történő nyújtása összhangban van a vonatkozó rendelkezések tárgyával és céljával. [the Agreement].

      Az MLI 7. cikkének (1) bekezdésére az MLI 7. cikkének következő (4) bekezdése vonatkozik:

      Ahol kedvezmény alatt[the Agreement] alatti személytől megtagadják[paragraph 1 of Article 7 of the MLI] , az illetékes hatóság a [Contracting State] aki egyébként ezt az ellátást nyújtotta volna, mindazonáltal ezt a személyt úgy kell kezelnie, mint aki jogosult erre az ellátásra, vagy a jövedelem vagy a tőke meghatározott tétele tekintetében eltérő ellátásokra, ha az illetékes hatóság az adott személy kérelmére és a megfelelő tények és körülmények alapján megállapítja, hogy az ilyen előnyöket az említett személy a pontban említett ügylet vagy megállapodás hiányában is megkapta volna. [paragraph 1 of Article 7 of the MLI]. Az illetékes hatóság a[Contracting State] amelyhez e bekezdés alapján a másik országban lakó személy kérelmet nyújtott be[Contracting State] konzultálnia kell a másik ország illetékes hatóságával[Contracting State] a kérés elutasítása előtt.

      28. cikk

      Hatálybalépés

      1. A Szerződő Államok diplomáciai csatornákon keresztül írásban értesítik egymást arról, hogy a jelen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges, saját jogszabályaik által előírt eljárásokat teljesítették.
      2. A megállapodás ezen értesítések közül az utóbbi napján lép hatályba, és rendelkezései hatályosak:

      a) Szingapúrban:

      (i) a Megállapodás hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően fizetendő, fizetettnek tekintett vagy megfizetett összegek után visszatartott forrásadók tekintetében (amelyik a korábbi);

      ii. a felszámítható adók tekintetében (a forrásadón kívül) a megállapodás hatálybalépésének évét követő második naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adómegállapítási évre vonatkozóan; és

      iii. a 26. cikk tekintetében a hatálybalépés napján vagy azt követően benyújtott, a megállapodás hatálybalépését követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adózási időszakokra vonatkozó adókkal kapcsolatos információkra vonatkozó kérések esetében. ; vagy ha nincs adóköteles időszak, a Szerződés hatálybalépését követő naptári év január 1-jén vagy azt követően felmerülő összes adóterhre;

      b) Luxemburgban:

      i) a forrásnál levont adók tekintetében a megállapodás hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően származó bevételre;

      (ii) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében a Szerződés hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévben felszámítható adókra;

      iii. a 26. cikk tekintetében a hatálybalépés napján vagy azt követően benyújtott, a megállapodás hatálybalépését követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adózási időszakokra vonatkozó adókkal kapcsolatos információkra vonatkozó kérések esetében. ; vagy ha nincs adóköteles időszak, a Szerződés hatálybalépését követő naptári év január 1-jén vagy azt követően felmerülő összes adóterhre.

      3. A Szingapúri Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség között a jövedelem- és tőkeadók tekintetében a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóelkerülés megakadályozásáról szóló, 1993. március 6-án aláírt megállapodás, valamint a jegyzőkönyv megszűnik, és megszűnik. attól a naptól hatályos, amikor a jelen Megállapodás hatályba lép azon adók tekintetében, amelyekre ez a Megállapodás vonatkozik a jelen cikk (2) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban.
      4. A (3) bekezdés ellenére a Szingapúri Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóelkerülés megelőzéséről szóló megállapodás 23. cikke (1) bekezdésének c) pontja a jövedelem- és tőkeadók tekintetében Az 1993. március 6-án aláírt Jegyzőkönyvvel együtt e megállapodás hatálybalépésétől számított 5 évig továbbra is alkalmazandó.

      29. cikk

      Felmondás

      Ez a megállapodás mindaddig érvényben marad, amíg az egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Bármely Szerződő Állam felmondhatja a Megállapodást diplomáciai csatornákon keresztül, legalább hat hónappal a hatálybalépésétől számított ötéves időszak lejártát követően kezdődő bármely naptári év vége előtt. Ebben az esetben a Szerződés hatályát veszti:

      a) Szingapúrban

      i. a felmondás naptári évének végét követően fizetendő, fizetettnek tekintett vagy kifizetett összegek után visszatartott forrásadók tekintetében (amelyik a legkorábbi időpont);

      ii. a felszámítható adók tekintetében (a forrásadón kívül) a felmondás évét követő második naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adómegállapítási évre vonatkozóan; és

      iii. minden egyéb esetben annak a naptári évnek a vége után, amelyben a felmondást megküldték;

      b) Luxemburgban:

      i. a forrásnál visszatartott adók tekintetében a felmondás évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően származó jövedelemre;

      ii. egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében a felmondás évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévek után fizetendő adókra; és

      iii. minden egyéb esetben annak a naptári évnek a végét követően, amelyben az értesítést megküldték.