EGYEZMÉNY

A LUXEMBURG NAGYHERCEGSÉG KORMÁNYA ÉS UKRAJNA KORMÁNYA KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSÉÉRT ÉS AZ ADÓZÁSKIKERÜLÉS MEGELŐZÉSÉÉRT.
JÖVEDELEM- ÉS TŐKEADÓK

 

a Luxemburgi Nagyhercegség kormánya és Ukrajna kormánya,

azzal az óhajjal, hogy megkössön egy egyezményt a kettős adóztatás elkerüléséről és az adócsalás megakadályozásáról a jövedelem- és tőkeadók tekintetében,

és megerősítve a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésére és elmélyítésére irányuló törekvésüket, az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk

Személyi hatály

Ezt az Egyezményt azokra a személyekre kell alkalmazni, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

2. cikk

Fedezett adók

1. Ezt az Egyezményt az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegységei vagy helyi hatóságai nevében kivetett jövedelem- és tőkeadókra kell alkalmazni, függetlenül azok kivetési módjától.

 

2. Jövedelem- és vagyonadónak kell tekinteni minden olyan adót, amelyet a teljes jövedelemre, a teljes tőkére, a jövedelem vagy a tőke elemeire kivetettek, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség után kivetett adót, valamint a munkabér teljes összegére kivetett adót, ill. vállalkozások által fizetett fizetések.

 

3. Az Egyezmény hatálya alá tartozó meglévő adók a következők:

a) Ukrajna esetében:

i) a vállalkozások nyereségadója; és

ii. a személyi jövedelemadó;

(a továbbiakban: “ukrán adó”);

b) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében:

i) a magánszemélyek jövedelemadója;

ii. a társasági adó;

iii. a társaságok igazgatóinak díjaira kivetett adó;

iv. a tőkeadó; és

v. a kommunális iparűzési adó;

(a továbbiakban: “luxemburgi adó”).

4. Az Egyezményt alkalmazni kell minden azonos vagy lényegében hasonló adóra is, amelyet bármelyik Szerződő Állam az Egyezmény aláírásának időpontja után vet ki a meglévő adókon felül vagy azok helyett. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesítik egymást minden lényeges változásról, amelyet a vonatkozó adójogszabályaikban hajtottak végre.

 

3. cikk

Általános meghatározások

1. Ezen Egyezmény alkalmazásában, hacsak a szövegkörnyezet másként nem követeli meg:

a) az „Ukrajna” kifejezés földrajzi értelemben Ukrajna területét, annak kontinentális talapzatát és kizárólagos (tengeri) gazdasági övezetét jelenti, beleértve az Ukrajna parti tengerén kívüli minden olyan területet, amely a nemzetközi joggal összhangban volt vagy lehet a továbbiakban olyan területként kell kijelölni, amelyen belül gyakorolhatják Ukrajnának a tengerfenékre és altalajra, valamint azok természeti erőforrásaira vonatkozó jogait;

b) a „Luxemburg” kifejezés földrajzi értelemben a Luxemburgi Nagyhercegség területét jelenti;

c) a “nemzeti” kifejezés:

i. bármely Szerződő Állam állampolgárságával rendelkező természetes személy;

(ii) bármely jogi személy, személyegyesülés vagy társulás, amelynek státusza az egyik Szerződő Államban hatályos törvényekből származik;

 

d) az „egy Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés Ukrajnát vagy Luxemburgot jelenti, a szövegkörnyezettől függően;

e) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és bármely más személyi testületet;

f) a „társaság” kifejezés minden olyan jogi személyt vagy jogi személyt jelent, amely adózási szempontból jogi személynek minősül;

g) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

h) a “nemzetközi forgalom” kifejezés bármely hajóval, csónakkal vagy légi járművel végzett szállítást jelent, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozása üzemeltet, kivéve, ha a hajót, hajót vagy légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés Ukrajna esetében Ukrajna Pénzügyminisztériumát vagy meghatalmazott képviselőjét, Luxemburg esetében pedig a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét jelenti.

 

2. Az Egyezménynek az Egyezmény Szerződő Állam általi bármely időpontban történő alkalmazását illetően az abban meg nem határozott kifejezések, hacsak a szövegösszefüggés másként nem kívánja, olyan jelentéssel bírnak, mint annak az államnak a törvényei szerint abban az időben az adók tekintetében, az Egyezmény alkalmazandó. Az adott állam alkalmazandó adótörvényei szerinti bármely jelentés elsőbbséget élvez a kifejezésnek az adott állam más törvényei szerint adott jelentéssel szemben.

 

4. cikk

Rezidens

1. A jelen Egyezmény alkalmazásában az „egy Szerződő Államban belföldi illetőségű” kifejezés minden olyan személyt jelent, aki az adott Állam törvényei szerint lakóhelye, tartózkodási helye, ügyvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más helye miatt adóköteles ott. más, hasonló jellegű kritérium, és magában foglalja az államot és annak bármely politikai alegységét vagy helyi hatóságát is. Ez a fogalom azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban csak az abban az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ott található tőke tekintetében adókötelesek .

 

2. Ha e cikk (1) bekezdésének rendelkezései értelmében a természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor státuszát a következőképpen kell meghatározni:

a) abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Szerződő Államban állandó lakóhellyel rendelkezik, akkor abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (életérdekek központja);

b) ha az a Szerződő Állam, amelyben létfontosságú érdekeinek központja található, nem határozható meg, vagy ha egyik Szerződő Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, akkor csak abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, ahol szokásos tartózkodási helye van;

c) ha mindkét Szerződő Államban vagy egyikben sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, akkor csak abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelynek állampolgára;

d) ha mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiküknek sem állampolgára, a Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel rendezik a kérdést.

 

3. Ha a jelen Cikk (1) bekezdésének rendelkezései értelmében a magánszemélytől eltérő személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor csak abban a Szerződő Államban kell belföldi illetőségűnek tekinteni, amelyben a tényleges ügyvezetés helye található.

 

5. cikk

Állandó telephely

1. A jelen Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti tevékenységet jelent, amelyen keresztül egy vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben folytatják.

 

2. Az „állandó telephely” kifejezés különösen a következőket foglalja magában:

a) az ügyvezetés helye;

b) fióktelep;

c) iroda;

d) gyár;

e) műhely;

f) természeti erőforrások feltárására szolgáló létesítmény vagy építmény;

g) bánya, olaj- vagy gázkút, kőbánya vagy bármely más természeti erőforrás kitermelési hely; és

h) árusítóhelyként szolgáló raktár vagy egyéb építmény.

 

3. Az „állandó telephely” kifejezés a következőket is magában foglalja:

a) építési területre, építési, összeszerelési vagy szerelési projektre vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységre, de csak akkor, ha az ilyen helyszín, projekt vagy tevékenységek tizenkét hónapnál tovább tartanak;

b) szolgáltatások nyújtása, ideértve a tanácsadási szolgáltatásokat is, egy vállalkozás alkalmazottai vagy a vállalkozás által ilyen célból alkalmazott egyéb személyzet révén, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek (ugyanaz vagy egy kapcsolódó projekt céljából) az egyik Szerződő Államban egy bármely tizenkét hónapos időszakon belül hat hónapot meghaladó időszakokra.

 

4. E cikk előző rendelkezései ellenére a „telephely” kifejezés nem foglalja magában:

 

a) létesítmények kizárólag a vállalkozás tulajdonában lévő áruk vagy áruk tárolása, bemutatása vagy szállítása céljából történő használata;

b) a vállalkozás tulajdonát képező áru- vagy árukészlet tartása kizárólag tárolás, kiállítás vagy szállítás céljából;

c) a vállalkozás tulajdonában lévő áruk vagy áruk készletének fenntartása kizárólag más vállalkozás általi feldolgozás céljából;

d) állandó telephely fenntartása kizárólag áruk vagy áruk vásárlása vagy információgyűjtés céljából a vállalkozás számára;

e) állandó telephely fenntartása, kizárólag a vállalkozás számára bármely más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából;

f) állandó telephely fenntartása kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek bármely kombinációja céljából, feltéve, hogy az állandó telephely e kombinációból eredő teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

 

5. E cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezései ellenére, ha egy olyan személy, aki nem független státuszú ügynök, akire e cikk (6) bekezdése vonatkozik, egy vállalkozás nevében jár el, és szerződést köt, és rendszeresen gyakorolja Ha felhatalmazást ad arra, hogy a vállalkozás nevében szerződést kössön, vagy a vállalkozáshoz tartozó áru- vagy árukészletet tartson fenn, amelyből a vállalkozás nevében az ilyen áruk és áruk rendszeres értékesítése folyik, ezt a vállalkozást úgy kell tekinteni, állandó telephellyel kell rendelkeznie abban az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás számára végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége az e cikk (4) bekezdésében említettekre korlátozódik, amelyek, ha állandó telephelyen keresztül gyakorolják, nem jelentenek veszélyt. ez a telephely állandó telephely az említett bekezdés rendelkezései szerint.

 

6. Egy vállalkozás nem tekinthető telephellyel az egyik Szerződő Államban pusztán azért, mert üzleti tevékenységet ebben az államban bróker, általános bizományos vagy bármely más, független jogállású ügynök útján fejt ki, feltéve, hogy az ilyen személyek a szokásos módon járnak el. vállalkozásukról.

 

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaságot irányít vagy annak ellenőrzése alatt áll, vagy amely ebben a másik Államban (akár telephelyen keresztül, akár más módon) üzleti tevékenységet folytat, önmagában egyik társaságot sem képezi a másik állandó telephelyének.

 

6. cikk

Ingatlanból származó bevétel

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban lévő ingatlanvagyonból származó jövedelme (beleértve a mezőgazdaságból vagy erdőgazdálkodásból származó jövedelmet is) megadóztatható ebben a másik Államban.

 

2. Az “ingatlan” kifejezésnek ugyanaz a jelentése, mint annak a Szerződő Államnak a joga szerint, amelyben a szóban forgó ingatlan található. A fogalom minden esetben magában foglalja az ingatlanhoz tartozó vagyontárgyakat, az állatállományt és a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban használt berendezéseket, a földtulajdonra vonatkozó általános törvényi rendelkezések hatálya alá tartozó jogokat, az ingatlan haszonélvezetét, valamint a változó vagy fix kifizetésekhez való jogot ellenértékként. ásványlelőhelyek, források és egyéb természeti erőforrások megmunkálásához vagy munkához való jogához. A hajók, csónakok és repülőgépek nem minősülnek ingatlannak.

 

3. E cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni az ingatlan közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármely más formában történő használatából származó jövedelemre.

 

4. E cikk (1) és (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni a vállalkozás ingatlanvagyonból származó jövedelmére, valamint az önálló személyi szolgáltatás teljesítésére használt ingatlanvagyonból származó jövedelemre is.

 

7. cikk

Üzleti nyereség

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban az ott található telephelyen keresztül folytat üzleti tevékenységet. Ha a vállalkozás a fent említett módon folytat üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak annyiban, amennyi az adott telephelynek tulajdonítható.

 

2. E cikk (3) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, ha egy vállalkozás a A Szerződő Állam a másik Szerződő Államban az ott található telephelyen keresztül folytat üzleti tevékenységet, minden egyes Szerződő Államban ennek a telephelynek kell tulajdonítani azt a nyereséget, amelyre akkor számíthatna, ha az ugyanabban a tevékenységet folytató különálló és különálló vállalkozás lenne. vagy hasonló tevékenységek azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenül foglalkoznak azzal a vállalkozással, amelynek állandó tagja létesítése.

 

3. Az állandó telephely nyereségének meghatározásakor le kell vonni azokat a költségeket, amelyek az állandó telephely céljaival kapcsolatban merültek fel, beleértve az ügyviteli és általános igazgatási költségeket, akár abban az államban, amelyben a telephely található, vagy máshol. Ez a levonás azonban nem megengedett azon összegek tekintetében, amelyeket az állandó telephely a vállalkozásnak vagy bármely más irodájának jogdíjként, díjként vagy más hasonló kifizetésként fizetett (a tényleges költségek megtérítésén kívül). Szabadalmak vagy egyéb jogok igénybevétele fejében, vagy jutalék fejében, meghatározott szolgáltatásokért vagy kezelésért, vagy – banki vállalkozás kivételével – a telephelynek kölcsönadott pénz kamata fejében. vállalkozás.

 

4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban szokás volt, hogy jogszabályai szerint a telephelynek tulajdonítható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének annak különböző részeire való felosztása alapján határozzák meg, a 2. bekezdésben semmi sem szerepel. ez a cikk kizárja, hogy a Szerződő Állam az adóztatandó nyereséget a szokásos felosztással határozza meg; az alkalmazott felosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

 

5. Nem tulajdonítható nyereség telephelynek pusztán azért, mert az állandó telephely árukat vagy árukat vásárol a vállalkozás számára.

 

6. Az előző bekezdések alkalmazásában az állandó telephelynek tulajdonítható nyereséget évről évre azonos módszerrel kell meghatározni, kivéve, ha alapos és kellő ok az ellenkezőjére.

 

7. Ha a nyereség olyan bevételi tételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, akkor ezen Cikkek rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

 

8. cikk

Nemzetközi szállítás

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy hajók, csónakok vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyeresége csak ebben az államban adóztatható.

 

2. E cikk alkalmazásában a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja:

a) hajók vagy repülőgépek személyzet nélküli bérbeadásából származó bevétel; és

b) az áruk vagy áruk szállítására használt konténerek (beleértve a pótkocsikat és a kapcsolódó konténerszállításhoz szükséges berendezéseket) használatából, karbantartásából vagy bérbeadásából származó nyereség;

ha az ilyen bérbeadás vagy használat, karbantartás vagy bérbeadás – az esettől függően – járulékos hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez.

 

3. Ha az e Cikk (1) bekezdése szerinti nyereséget az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy poolban, közös üzletben vagy nemzetközi üzemeltetési ügynökségben való részvételből szerzi, az e belföldi illetőségű személynek tulajdonítható nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a belföldi illetőségű személy részesül. egy lakos.

 

9. cikk

Társult vállalkozások

1. Ahol:

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve részt vesz a másik Szerződő Fél vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve vesznek részt az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy tőkéjében, és mindkét esetben feltételeket kötnek vagy szabnak meg a két vállalkozás között kereskedelmi vagy pénzügyi tevékenységükben. olyan kapcsolatokat, amelyek eltérnek a független vállalkozások között létrejövő kapcsolatoktól, akkor bármely olyan nyereséget beszámíthat az egyik Szerződő Állam, amely e feltételek nélkül az egyik vállalkozásnál keletkezett volna, de e feltételek miatt nem halmozódott fel. az adott vállalkozás nyereségében, és ennek megfelelően adóztatják.

 

2. Ha az egyik Szerződő Állam az ezen Állam vállalkozásának nyereségébe – és ennek megfelelően az adókba – beszámítja azt a nyereséget, amely a másik Szerződő Állam vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták, és az így beszámított nyereség olyan nyereség, amely az elsőként említett állam vállalkozása, ha a két vállalkozás közötti feltételek olyanok lettek volna, amelyek független vállalkozások között lennének, akkor ez a másik állam megfelelő kiigazítást végez az ott e nyereségre kivetett adó összegén. Az ilyen kiigazítás meghatározásakor kellő figyelmet kell fordítani ezen Egyezmény egyéb rendelkezéseire, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén konzultálnak egymással.

 

10. cikk

Osztalék

1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik Államban.

 

2. Mindazonáltal az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság által fizetett osztalék is megadóztatható ebben az államban ennek az államnak a törvényei szerint, de ha az osztalék tényleges tulajdonosa a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, a felszámított összeg nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 százaléka, ha a tényleges tulajdonos az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 20 százalékával közvetlenül rendelkező társaság (a társasági társaság kivételével);

b) minden egyéb esetben az osztalék bruttó összegének 15 százaléka. Ez a bekezdés nem érinti a társaság azon nyereségének adóztatását, amelyből az osztalékot fizetik.

 

3. Az “osztalék” kifejezés ebben a cikkben a részvényekből származó jövedelmet vagy más, nem tartozáskövetelésből származó jogot jelent, a nyereségben való részesedést, valamint az egyéb társasági jogokból származó jövedelmet, amely ugyanolyan adózási elbánás alá esik, mint a részvényekből származó jövedelem. annak az államnak a jogszabályai, amelyben az osztalékot nyújtó társaság belföldi illetőségű.

 

4. E cikk (1), (2) és (3) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, az ott található állandó telephelyen keresztül, vagy abban a másik államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és az a részesedés, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ilyenben adott esetben az Egyezmény 7. vagy 14. cikkének rendelkezései alkalmazandók, az esettől függően.

 

5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államból nyereséget vagy jövedelmet szerez, ez a másik Állam nem vethet ki adót a társaság által kifizetett osztalékra, kivéve, ha az osztalékot abban a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetik ki. állam, vagy amennyiben az a részesedés, amelyre vonatkozóan az osztalékot fizetik, ténylegesen kapcsolódik egy e másik államban található állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez, és nem vonatkozik a társaság

a fel nem osztott nyereséget a társaság fel nem osztott nyereségére kivetett adó, még akkor is, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség részben vagy egészben az ilyen másik államban keletkezett nyereségből vagy bevételből áll.

 

11. cikk

Érdeklődés

1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat ebben a másik Államban adóztatható.

 

2. Mindazonáltal az egyik Szerződő Államban keletkező kamat ebben az Államban is megadóztatható ennek az Államnak a törvényei szerint, de ha a kamat haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így felszámított adó nem haladhatja meg:

a) a kamat bruttó összegének 5 százaléka, ha a kamat az egyik Szerződő Államban keletkezik, és a másik állam bankja vagy bármely más pénzügyi intézménye, ideértve a befektetési bankokat és a megtakarításokat is, bármilyen jellegű kölcsön után fizetik. bankok;

b) minden egyéb esetben a kamat bruttó összegének 10 százaléka.

 

3. A jelen Cikk (2) bekezdésének rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban felmerülő kamat, amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, aki a haszonhúzó, mentesül az elsőként említett államban az adó alól, ha azt egy a másik Szerződő Állam nevében nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsönre, vagy bármely más követelésre vagy hitelre vonatkozóan, amelyet a másik Szerződő Állam meghatalmazott szerve garantál vagy biztosított.

 

4. A “kamat” kifejezés ebben a cikkben mindennemű adósságkövetelésből származó bevételt jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal biztosított-e vagy sem, és akár jogot jelent-e az adós nyereségében való részvételre, különösen az állampapírokból származó bevételre és a bevételre. kötvényekből vagy kötvényekből, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy kötvényekhez kapcsolódó prémiumokat és nyereményeket.

 

5. E cikk (1), (2) és (3) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, telephelyen keresztül. ott található, vagy abban a másik államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és a követelés, amelyre a kamatot fizetik, ténylegesen az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben az Egyezmény 7. cikkének vagy 14. cikkének rendelkezései az esettől függően alkalmazandók.

 

6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha a kifizető ebben az államban belföldi illetőségű. Ha azonban a kamatot fizető személy, akár belföldi illetőségű az egyik Szerződő Államban, akár nem, az egyik Szerződő Államban olyan állandó telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, amellyel kapcsolatban a kamatot fizetendő tartozás keletkezett, és az ilyen kamatokat az ilyen állandó telephely vagy állandó telephely viseli, akkor az ilyen kamatot kell fizetni abban az államban keletkezettnek kell tekinteni, amelyben az állandó telephely vagy állandó bázis található.

 

7. Ha a kifizető és a haszonhúzó, vagy mindkettőjük és egy másik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege, tekintettel arra a követelésre, amelyre fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyet e jogviszony hiányában a kifizető és a haszonhúzó megállapodott, e cikk rendelkezései csak az utoljára említett összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a befizetések többletrésze az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint adóköteles marad, figyelembe véve az Egyezmény egyéb rendelkezéseit.

 

12. cikk

Jogdíjak

1. Az egyik Szerződő Államban felmerülő és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett jogdíj ebben a másik Államban megadóztatható.

 

2. Mindazonáltal az egyik Szerződő Államban felmerülő jogdíjak ebben az államban is megadóztathatók ennek az Államnak a törvényei szerint, de ha a jogdíj tényleges tulajdonosa a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így felszámított adó nem haladhatja meg:

 

a) az e cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett kifizetések bruttó összegének 5 százaléka;

b) az e cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett kifizetések bruttó összegének 10 százaléka.

 

3. A “jogdíjak” kifejezés ebben a cikkben minden olyan kifizetést jelent, amelyet a következők ellenértékeként kapnak:

a) szabadalom, védjegy, formatervezési minta vagy modell, terv, titkos képlet vagy eljárás, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalattal kapcsolatos információ (know-how) felhasználása vagy használati joga;

b) az irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások (ideértve a filmes filmeket, valamint a rádiós vagy televíziós műsorszórás céljára szolgáló filmeket vagy szalagokat) szerzői jogának felhasználása vagy felhasználási joga.

 

4. E Cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj tényleges tulajdonosa, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat abban a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, az ott található állandó telephely, vagy abban a másik államban önálló személyi szolgáltatásokat nyújt az ott található állandó telephelyről, és az a jog vagy ingatlan, amelyre vonatkozóan a jogdíjat fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen állandó telephelyhez vagy állandó telephelyhez. Ebben az esetben az Egyezmény 7. cikkének vagy 14. cikkének rendelkezései az esettől függően alkalmazandók.

 

5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha a jogdíj megfizetője ebben az Államban belföldi illetőségű. Ha azonban a jogdíjat fizető személy, függetlenül attól, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű-e vagy sem, az egyik Szerződő Államban állandó telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, amellyel összefüggésben a jogdíjfizetés alapjául szolgáló tartozás keletkezett, és az ilyen jogdíjakat az állandó telephely vagy állandó telephely viseli, majd az ilyen jogdíjakat abban az államban keletkezettnek kell tekinteni, amelyben az állandó telephely vagy állandó bázis található.

 

6. Ha a megbízó és a haszonhúzó, vagy mindkettőjük és egy másik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege, tekintettel arra a felhasználásra, jogra vagy információra, amelyért fizetik, meghaladja ok, az az összeg, amelyben a kifizető és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, e cikk rendelkezései csak az utoljára említett összegre vonatkoznak. Ebben az esetben a befizetések többletrésze az egyes Szerződő Államok jogszabályai szerint adóköteles marad, figyelembe véve az Egyezmény egyéb rendelkezéseit.

 

13. cikk

Tőkenyereség

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által az Egyezmény 6. Cikkében említett és a másik Szerződő Államban található ingatlan elidegenítéséből származó nyereség megadóztatható ebben a másik Államban.

 

2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által az alábbiak elidegenítéséből származó nyereség:

a) a jóváhagyott tőzsdén jegyzett részvények kivételével olyan részvények, amelyek értékük vagy értékük nagyobb része közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban található ingatlanból származik, vagy

b) érdekeltség olyan személyegyesítő társaságban, amelynek vagyona főként a másik Szerződő Államban található ingatlanból vagy az albekezdésben említett részvényekből áll. a) pontban említett, abban a másik államban adóztatható.

 

3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy rendelkezésére álló állandó telephelyéhez tartozó ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség. Szerződő Állam független személyi szolgáltatások teljesítése céljából, beleértve az ilyen állandó telephely (egyedül vagy a teljes vállalkozással együtt) vagy állandó telephely elidegenítéséből származó nyereség ebben a másik államban adóztatható.

 

4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, csónakok vagy légi járművek, illetve az ilyen hajók, csónakok vagy légi járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

 

5. Az e Cikk 1., 2., 3. és 4. bekezdésében említett ingatlanok elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.

 

14. cikk

Független személyi szolgáltatások

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szakmai szolgáltatásokból vagy más önálló jellegű tevékenységekből származó jövedelme csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a másik Szerződő Államban rendszeresen rendelkezésre áll állandó bázissal tevékenysége végzésére. . Ha ilyen állandó bázissal rendelkezik, a jövedelme megadóztatható a másik államban, de csak annyiban, amennyi ennek az állandó bázisnak tulajdonítható.

 

2. A „szakmai szolgáltatások” kifejezés különösen magában foglalja a független tudományos, irodalmi, művészeti, oktatási vagy oktatási tevékenységeket, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvelők önálló tevékenységét.

 

15. cikk

Függő személyi szolgáltatások

1. Az Egyezmény 16., 18., 19. és 20. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által munkaviszonyért kapott fizetés, munkabér és egyéb hasonló díjazás csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkaviszonyt a másik Szerződő Állam. Ha a munkaviszonyt így gyakorolják, az ebből származó díjazás ebben a másik államban adóztatható.

 

2. E Cikk (1) bekezdésének rendelkezései ellenére, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a másik Szerződő Államban végzett munkavégzésért kapott díjazás csak az elsőként említett Államban adóztatható, ha:

 

a) a címzett legalább 183 napot meg nem haladó ideig tartózkodik a másik államban az érintett naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időszakban; és

b) a javadalmazást olyan munkáltató fizeti vagy annak nevében fizetik, aki nem a másik államban illetőséggel bír; és

c) a díjazást nem a munkáltató másik államban lévő állandó telephelye vagy állandó telephelye viseli.

 

3. E cikk előző rendelkezései ellenére a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajón, csónakon vagy légi járművön végzett munkavégzés után kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben a hajót, csónakot vagy légi járművet üzemeltető vállalkozás belföldi illetőségű. .

 

16. cikk

Igazgatói díjak

Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy bármely más hasonló szervének tagjaként kapott igazgatósági díjak és más hasonló kifizetések megadóztathatók ebben a másik államban. .

 

17. cikk

Művészek és sportolók

1. A jelen Egyezmény 14. és 15. cikkének rendelkezései ellenére az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy szórakoztató, például színház-, mozi-, rádió- vagy televízióművész, vagy zenész, vagy sportoló által személyesen szerzett jövedelemből származik. a másik Szerződő Államban végzett tevékenység mint olyan, ebben a másik Államban adóztatható.

 

2. Ha a szórakoztató vagy sportoló által mint ilyen végzett személyes tevékenységből származó jövedelem nem magát a szórakoztató vagy sportolót, hanem egy másik személyt illeti meg, ez a jövedelem az Egyezmény 7., 14. és 15. cikkének rendelkezései ellenére, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a szórakoztató vagy sportoló tevékenységét végzi.

 

3. A jelen Cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak ellenére az e Cikkben említett jövedelem adómentes abban a Szerződő Államban, amelyben a szórakoztató vagy sportoló tevékenységét gyakorolják, ha az ilyen tevékenységet jelentős mértékben az előadóművész vagy a sportoló közpénzeiből finanszírozzák. az egyik vagy mindkét Szerződő Állam, vagy kulturális együttműködési megállapodás keretében folytatják a szerződő államok között.

 

18. cikk

Nyugdíjak

1. Az Egyezmény 19. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek korábbi munkaviszony fejében fizetett nyugdíj és más hasonló díjazás csak ebben az államban adóztatható.

 

2. A jelen Cikk (1) bekezdésének rendelkezései ellenére a nyugdíjak és az egyik Szerződő Állam Állami Nyugdíjprogramja alapján folyósított nyugdíjak és kifizetések csak ebben az Államban adóztathatók.

 

19. cikk

Kormányzati szolgálat

1. a) Csak ebben az Államban adóztatható az a díjazás, a nyugdíj kivételével, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága fizet a magánszemélynek az ezen Államnak, alegységnek vagy hatóságnak nyújtott szolgáltatásokért.

b) alpontjában foglaltak ellenére A jelen bekezdés a) pontja szerint az ilyen díjazás csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgáltatást ebben az Államban nyújtják, és a természetes személy ebben az Államban belföldi illetőségű, aki:

i. ennek az államnak az állampolgára; vagy

(ii) nem kizárólag a szolgáltatások nyújtása céljából lett ebben az államban belföldi illetőségű.

2. a) Bármilyen nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága fizet, vagy az általa létrehozott alapokból fizetnek egy magánszemélynek az ezen államnak, alegységnek vagy hatóságnak nyújtott szolgáltatásokért, csak ebben az államban adóztatható.

b) alpontjában foglaltak ellenére A jelen bekezdés a) pontja értelmében az ilyen nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben az államban belföldi illetőségű és állampolgára.

 

3. Az Egyezmény 15., 16., 17. és 18. cikkének rendelkezései az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatban nyújtott szolgáltatások díjazására és nyugdíjára vonatkoznak.

 

20. cikk

Diákok

1. Kifizetések, amelyeket az a hallgató vagy üzleti szakmunkástanuló kap, aki az egyik Szerződő Állam meglátogatása előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű vagy volt, és aki az elsőként említett államban kizárólag oktatási vagy képzési célból tartózkodik, fenntartása céljából. , az oktatás vagy képzés nem adóztatható az elsőként említett államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak.

 

2. Nem adóztatható ebben az Államban az a bevétel, amelyet a hallgató vagy tanuló az abban a Szerződő Államban végzett tevékenységéért kap, amelyben kizárólag oktatása vagy képzése céljából tartózkodik. Ez a mentesség csak az attól az időponttól számított két évig terjedő ideig érvényes, amikor először ebbe az államba érkezett oktatása vagy képzése céljából.

 

21. cikk

Egyéb bevételek

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek az ezen Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelmei, bárhol is keletkeznek, csak az elsőként említett államban adóztathatók.

 

2. Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a jelen Egyezmény 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ingatlanvagyonból származó bevétel kivételével a jövedelemre, ha az ilyen jövedelem címzettje, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, üzleti tevékenységet folytat. a másik Szerződő Államban ott található telephelyen keresztül, vagy abban a másik Államban önálló személyes szolgáltatásokat nyújt az ott elhelyezkedő állandó telephelyről, és az a jog vagy vagyon, amelyre vonatkozóan a bevételt fizetik, ténylegesen kapcsolódik az ilyen telephelyhez vagy állandó telephelyhez. bázis. Ebben az esetben az Egyezmény 7. cikkének vagy 14. cikkének rendelkezései az esettől függően alkalmazandók.

 

22. cikk

Főváros

1. A jelen Egyezmény 6. Cikkében említett, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tulajdonában lévő és a másik Szerződő Államban található ingatlan vagyon által képviselt tőke ebben a másik Államban adóztatható.

 

2. Tőke, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyon részét képező ingó vagyon, vagy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy számára a másik Szerződő Államban rendelkezésre álló állandó bázishoz tartozó ingó vagyon. független személyes szolgáltatások nyújtása céljából ebben a másik államban adóztatható.

 

3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, csónakok és légi járművek által képviselt tőke, valamint az ilyen hajók, csónakok és légi járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó ingó vagyon csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

 

4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tőkéjének minden egyéb eleme csak ebben az Államban adóztatható.

 

23. cikk

A kettős adóztatás megszüntetése

1. Figyelemmel az ukrán törvény megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseire a kettős adóztatás (amely nem érinti az általános elvet), a luxemburgi törvények szerint és a jelen egyezménynek megfelelően fizetett luxemburgi adó, a nyereségről, a luxemburgi forrásokból vagy a Luxemburgban található adóköteles tőkéből származó jövedelem jóváírásaként engedélyezhető bármely ukrán adóval szemben. ugyanazon nyereségre, jövedelemre vagy tőkére vonatkoztatva számítják ki, amelyen a Luxemburgi adót fizetnek.

 

2. A luxemburgi törvénynek a kettős adóztatás kiküszöbölésére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel (amelyek nem érintik az általános elvet), a kettős adóztatást Luxemburgban az alábbiak szerint kell megszüntetni:

a) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan jövedelemre tesz szert vagy tőkével rendelkezik, amely az Egyezmény rendelkezései szerint Ukrajnában adóztatható, Luxemburg az albekezdések rendelkezéseire is figyelemmel Zenekar c) mentesíti az ilyen jövedelmet vagy tőkét az adó alól.

b) Ha egy luxemburgi illetőségű személy olyan jövedelemre tesz szert, amely az Egyezmény 10., 11. és 12. cikkének rendelkezései szerint Ukrajnában adóztatható, Luxemburg lehetővé teszi az illető belföldi illetőségű személy jövedelme utáni adóból az azonos összegű levonást. az Ukrajnában fizetett adóhoz.

c) Ha egy Luxemburgban belföldi illetőségű társaság ukrán forrásból kap osztalékot, Luxemburg mentesíti az ilyen osztalékot az adó alól, feltéve, hogy a luxemburgi illetőségű társaság a számviteli évének kezdete óta közvetlenül rendelkezik az osztalék legalább 10 százalékával. az osztalékot fizető társaság tőkéje, és ha ez a társaság Ukrajnában a luxemburgi társasági adónak megfelelő jövedelemadó hatálya alá tartozik. Az ukrán társaság fent említett részvényei azonos feltételek mellett mentesülnek a luxemburgi tőkeadó alól.

 

3. Az egyik Szerződő Államban az e Cikk 1. bekezdése vagy 2. bekezdésének b) pontja értelmében előírt levonások egyik esetben sem haladhatják meg a jövedelemadónak vagy a tőkeadónak a levonás előtt számított azon részét, amely a levonás előtt számított, az esettől függően az adott államban adóztatható jövedelemre vagy tőkére.

 

4. Ha az Egyezmény bármely rendelkezése szerint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szerzett jövedelem vagy tőke mentesül az adó alól ebben az Államban, ez az Állam mindazonáltal az ilyen belföldi illetőségű személy fennmaradó jövedelme vagy tőkéje után fizetendő adó összegének kiszámításakor figyelembe kell venni a mentesített jövedelmet vagy tőkét.

 

5. E cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szerzett nyereséget, jövedelmet és tőkenyereséget, amely az Egyezmény értelmében a másik Szerződő Államban adóztatható, úgy kell tekinteni, hogy az abban a másik Szerződő Államban található forrásból származik. Szerződő Állam.

 

24. cikk

A megkülönböztetésmentesség

1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők ki semmilyen olyan adózásnak vagy azzal kapcsolatos kötelezettségnek, amely más vagy terhesebb, mint az az adózás és az ahhoz kapcsolódó követelmények, amelyekkel e másik állam állampolgárai azonos körülmények között, különösen lakóhely tekintetében, alá vannak vagy vethetnek ki. Ez a rendelkezés az Egyezmény 1. cikkének rendelkezései ellenére azokra a személyekre is vonatkozik, akik nem honosak az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.

 

2. Azok a hontalanok, akik az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségűek, egyik Szerződő Államban sem vethetők alá olyan adóztatásnak vagy azzal kapcsolatos kötelezettségnek, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és az ehhez kapcsolódó követelmények, amelyeknek az érintett állam állampolgárait ugyanolyan körülmények között terhelik. vagy alávethető.

 

3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban fennálló állandó telephelye után nem lehet kedvezőtlenebbül kivetni ebben a másik Államban, mint a másik Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.

 

4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamatok, jogdíjak és egyéb kifizetések az Egyezmény 9. cikkének (1) bekezdésének, 11. cikkének (7) bekezdésének vagy 12. cikkének (6) bekezdésének rendelkezései kivételével. az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének meghatározása céljából ugyanolyan feltételekkel levonhatók, mintha az elsőként említett államban belföldi illetőségű személynek fizették volna ki. Hasonlóképpen, az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozása az ilyen vállalkozás adóköteles tőkéjének meghatározása céljából ugyanolyan feltételekkel levonható, mintha azokat a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személylel kötötték volna. elsőként említett állam.

 

5. Az egyik Szerződő Állam azon vállalkozásai, amelyek tőkéje részben vagy egészben a másik Szerződő Államban egy vagy több belföldi illetőségű személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll közvetlenül vagy közvetve, az elsőként említett államban nem vethetők ki semmilyen adóztatásnak vagy ezzel összefüggő kötelezettségnek. ami más vagy nagyobb terhet jelent, mint az adóztatás és a kapcsolódó követelmények, amelyeknek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai vonatkoznak vagy vonatkozhatnak.

 

6. Ebben a Cikkben semmi sem értelmezhető úgy, mint amely arra kötelezné egyik Szerződő Államot sem, hogy az abban az Államban nem belföldi illetőségű magánszemélyeknek olyan személyi kedvezményt, könnyítést vagy adókedvezményt nyújtson, amelyet családi állapotuk vagy családi kötelezettségeik alapján a saját belföldi illetőségű személyeinek vagy bármely másik államnak ad. azon személyi kedvezmények, adókedvezmények és adókedvezmények, amelyeket az ilyen belföldi illetőségű magánszemélyeknek az általános adótörvényekben nem szereplő kritériumok alapján nyújtanak.

 

7. E cikk rendelkezései, a 2. cikk rendelkezései ellenére, vonatkoznak mindenfajta és leírású adóra.

 

25. cikk

Kölcsönös megállapodási eljárás

1. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy úgy ítéli meg, hogy az egyik vagy mindkét Szerződő Állam cselekményei az Egyezmény rendelkezéseivel nem összhangban álló adóztatást eredményeznek vagy eredményeznek, függetlenül az ezen államok nemzeti joga által biztosított jogorvoslati lehetőségektől. államok, ügyét annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága elé terjesztik, amelyben az illető belföldi illetőségű, vagy ha ügye a jelen Egyezmény 24. cikkének (1) bekezdése hatálya alá tartozik, annak a Szerződő Államnak, amelynek állampolgára.]

Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatást eredményező cselekményről szóló első értesítéstől számított három éven belül kell előterjeszteni.

 

2. Az illetékes hatóságnak arra kell törekednie, hogy amennyiben a kifogás megalapozottnak tűnik, és maga nem tud kielégítő megoldásra jutni, az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával közös megegyezéssel rendezze, azzal a céllal, hogy az Egyezménnyel nem összhangban álló adókikerülés. Bármely elért megállapodást a Szerződő Államok nemzeti jogában meghatározott időkorlátok ellenére végre kell hajtani.

 

3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekednek arra, hogy kölcsönös megegyezéssel megoldják az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő nehézségeket vagy kétségeket.

 

4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül kapcsolatba léphetnek egymással az előző bekezdések szerinti megállapodás elérése érdekében.

 

26. cikk

Információcsere

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kicserélik azokat az információkat, amelyek előreláthatólag fontosak a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok vagy azok nevében kivetett mindenféle adókra és adókra vonatkozó nemzeti törvények igazgatásához vagy végrehajtásához. politikai alegységek vagy helyi hatóságok, amennyiben az ezek szerinti adózás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. és 2. cikk nem korlátozza.

 

2. Az (1) bekezdés alapján az egyik Szerződő Állam által kapott bármely információt ugyanúgy titkosként kell kezelni, mint az adott állam nemzeti jogszabályai szerint megszerzett információkat, és csak az értékeléssel érintett személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) számára adható ki. Az (1) bekezdésben említett adókkal kapcsolatos fellebbezések beszedése, végrehajtása vagy vádemelése, illetve az adók felügyelete. a fenti. Az ilyen személyek vagy hatóságok az információkat csak ilyen célokra használhatják fel. Az információkat nyilvános bírósági eljárásokban vagy bírósági határozatokban közölhetik. A fentiek ellenére az egyik Szerződő Állam által kapott információ más célokra is felhasználható, ha az ilyen információ mindkét állam jogszabályai szerint más célokra is felhasználható, és az átadó állam illetékes hatósága engedélyezi az ilyen felhasználást.

 

3. Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy azok egy Szerződő Államra kötelezzék:

a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól és közigazgatási gyakorlatától eltérő közigazgatási intézkedések végrehajtása;

b) olyan információk átadása, amelyek nem szerezhetők be az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint vagy rendes közigazgatása során;

c) olyan információt szolgáltatni, amely bármely kereskedelmi, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy szakmai titkot vagy kereskedelmi folyamatot felfedne, vagy olyan információt, amelynek nyilvánosságra hozatala a közrendbe ütközne (nyilvánosság).

 

4. Ha az egyik Szerződő Állam e cikkel összhangban tájékoztatást kér, a másik Szerződő Állam az információgyűjtési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzésére, még akkor is, ha ennek a másik államnak saját adózási céljaira nincs szüksége erre az információra. Az előző mondatban foglalt kötelezettségre a (3) bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmi esetre sem értelmezhetők úgy, hogy lehetővé tennék a Szerződő Állam számára, hogy megtagadja az információszolgáltatást kizárólag azért, mert nem fűződik belföldi érdeke ahhoz. információ.

 

5. A (3) bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy megengedik egy Szerződő Államnak, hogy megtagadja az információszolgáltatást kizárólag azért, mert az információ egy bank, más pénzügyi intézmény, meghatalmazott vagy ügynökségi vagy vagyonkezelői minőségben eljáró személy birtokában van, vagy mert az információ egy személyben fennálló tulajdonosi érdekeltségekhez.

 

27. cikk

Diplomáciai vagy állandó képviseletek és konzuli képviseletek tagjai

Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a diplomáciai vagy állandó képviseletek, illetve konzuli képviseletek tagjainak a nemzetközi jog általános szabályai vagy a különleges megállapodások rendelkezései alapján biztosított fiskális kiváltságokat.

 

28. cikk

Hatálybalépés

Mindegyik Szerződő Állam diplomáciai úton értesíti a másikat a nemzeti joga által az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges eljárások befejezéséről. Ez az egyezmény ezen értesítések közül az utóbbi napján lép hatályba, és ezt követően hatályos:

a) a forrásnál visszatartott adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően származó jövedelemre;

b) az egyéb jövedelemadók és vagyonadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévben felszámítható adókra.

 

29. cikk

Felmondás

Ez az Egyezmény addig marad hatályban, amíg valamelyik Szerződő Állam fel nem mondja. Bármely Szerződő Állam felmondhatja az Egyezményt diplomáciai úton, legalább hat hónappal az Egyezmény hatálybalépésétől számított öt év lejártát követően kezdődő bármely naptári év vége előtt. Ilyen esetben. , az Egyezmény hatályát veszti:

 

a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondás évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően származó bevételre;

b) egyéb jövedelemadó és vagyonadó tekintetében a felmondás évét követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévben felszámítható adókra.